Neale Donald Walsch

Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre.

Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet. Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van. Õszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől. Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson. Énrólam szólj minden szavaddal. Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben.

Ragadj meg minden körülményt, mondj magadénak minden vétket, oszd meg örömödet, elmélkedj minden titkon, képzeld magad mindenki helyzetébe, bocsáss meg minden sértést (beleértve a sajátodat is), gyógyíts meg minden szívet, tiszteld minden egyes embert igazát.

Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én.

Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy.

A legtöbb ember "hibás" indítékból kezd kapcsolatokba - hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy ûrt, hogy szeressen vagy hogy őt szeressék -, és ezek még a jobb okok. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják kezelni depressziójukat vagy ezt látják a nemi élet legkényelmesebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, továbbá hiszed avagy sem, unalomûzőül. Ezen indítékok egyike sem mûködőképes, és - hacsak nem történik közben jelentős változás - maga a kapcsolat sem fog mûködni.

Életed mûve annak a kifejezése, hogy ki vagy. Ha nem az, akkor meg miért csinálod?

Tedd azt, amit igazán szeretsz tenni! Semmi mást ne csinálj! Oly kevés időd van! Hogyan is gondolhatsz rá, hogy elvesztegess akár egy percet is a megélhetés miatt - miféle élet lenne az? Az nem élet és nem megélhetés, hanem haldoklás.

Ügyet sem vetsz a testedre, a legcsekélyebb figyelmet sem fordítod rá addig, amíg gyanítani nem kezded, hogy valami baj támadt vele. Gyakorlatilag semmit nem teszel a megelőző karbantartásért. Jobban gondját viseled az autódnak, mint saját testednek.

A világ azért van olyan állapotban, amilyenben, mert telis-tele van alvajárókkal. (...) A legtöbben öntudatlan alvajárók, minden tudatosság nélkül élik le az életüket.

Valójában nem magát az igazságot akarod tudni, hanem az igazságot úgy, ahogy te érted. Ez a legnagyobb akadály a megvilágosodásod előtt. Azt hiszed, már tudod az igazságot. Azt hiszed, már érted, milyen. Így aztán egyetértesz mindennel, amit látsz, hallasz, olvasol, ami beleillik a gondolatrendszeredbe, és elutasítod azt, ami nem. És ezt tanulásnak nevezed. Erre mondod, hogy nyitott vagy a tanításra. Ó, jaj, soha nem nyílsz meg a tanításnak, amíg zárva maradsz minden előtt, kivéve a saját igazságodat.

Légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az életedről. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek akarsz birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad előtt. Amikor már kidolgoztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne jusson más lehetőség! Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot! Számolj le a borúlátással! Szabadulj meg a kétségeidtől! Vesd el a félelmeidet! Fegyelmezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtő gondolat mellett!

Semmi nem marad ugyanaz, semmi nem marad változatlan. És hogy milyen módon változik meg valami, az csakis tőled függ.

Mindaz, amit a világodban látsz, a róla alkotott elképzelésed végeredménye. Valóban akarod, hogy "meglóduljon" az életed? Akkor változtasd meg a róla alkotott elképzelésed! A magadról alkotott elképzelésedet. Gondolkodj, beszélj és cselekedj, mint az Isten, aki vagy!

Az elképzeléseid a helyesről és a helytelenről pontosan azok, amik: elképzelések. Ezek a gondolatok alkotják az alapját és teremtik meg a lényegét annak, aki vagy. Egyetlenegy okod lehet rá, hogy változtass rajtuk, egyetlen cél szentesíti a módosítást: ha nem vagy boldog azzal, aki vagy.

Nincs véletlen egybeesés, és semmi sem történik "véletlenül". Minden esemény, kaland és kihívás éned megszólítása az éned által, hogy megteremthesd és megtapasztalhasd, aki valójában vagy.

A világ holnapra véget vethetne az éhezésnek, ti azonban másképp döntötök. Bizonygatjátok, milyen súlyos okok állnak annak hátterében, hogy naponta negyvenezer ember éhen hal. Csakhogy nincsenek ilyen okok, sem súlyosak, sem könnyedek. És miközben azt állítjátok, hogy semmit nem tehettek napi negyvenezer éhhalál ellen, naponta ötvenezer embert hoztok világra, hogy új életet kezdjenek. És ezt nevezitek szeretetnek. És Isten tervének.

A földi tapasztalatokhoz és eseményekhez - a tiedhez és másokéihoz - társított fájdalom csökkentésének útja: megváltoztatni a módot, ahogy szemléled őket.

Az első lépés, hogy bármin is változtass, tudni és elfogadni, hogy az a te választásod eredményeként olyan, amilyen. Ha nem tudod elfogadni a saját személyes szinteden, akkor próbáld meg annak a megértésével, hogy mindannyian egyek vagyunk. Ezután teremtsd meg a változást, nem azért, mert az a bizonyos dolog rossz, hanem mert már nem fejezi ki pontosan azt, aki vagy.

Ne ítéld meg a más által járt karmikus utat. Ne irigyeld a sikert, és ne szánakozz a kudarcon, mert nem tudhatod, mi a siker és mi a kudarc az adott lélek értékelésében. Ne nevezz csapásnak valamely eseményt, és ne nevezd örömtelinek se, amíg el nem döntöd vagy meg nem érted, hogy mi célt szolgál. (...) Kerüld a címkézést és az ítélkezést, míg teszed, amit teszel. Mert minden körülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.