Ugrás a tartalomra
A legtöbb ember "hibás" indítékból kezd kapcsolatokba - hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy ûrt, hogy szeressen vagy hogy őt szeressék -, és ezek még a jobb okok. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják kezelni depressziójukat vagy ezt látják a nemi élet legkényelmesebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, továbbá hiszed avagy sem, unalomûzőül. Ezen indítékok egyike sem mûködőképes, és - hacsak nem történik közben jelentős változás - maga a kapcsolat sem fog mûködni.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindennek oka van, és aminek be kell következnie, az meg fog történni. Lehet, hogy nagyon sokat kell rá várni. Ezért sokan nem is képesek kivárni, és beleragadnak számukra méltatlan kapcsolatokba, amely nem szerelem, inkább csak együtt haladás az élet útján. Ilyenkor gyakran csak áltatják magukat és egymást az emberek, és azt hiszik, jól megvannak egymással - pedig lehet, hogy nem is igazán boldogok. Ha nem félnének újrakezdeni a keresgélést, vagy legalább megtalálni az okát annak, hogy miért nem tökéletes a kapcsolatuk és javítani rajta, sokkal inkább kiteljesedhetne az életük.
-
Aki úgy gondolja, azért kell neki társ, hogy kiegészítse őt, az túlságosan retteg a beismeréstől, hogy valami nincs rendjén a lelkében. Nem várhatjuk a kapcsolattól, hogy mûködjön, ha éppen akkor kezdünk egy gyûlölt munkahelyen dolgozni, vagy kellemetlenül érezzük magunkat a bőrünkben a felszedett 4 kiló miatt. Veszélyes és gyakran szomorú pusztán azért új kapcsolatot kezdeni, illetve egy egészségtelent folytatni, mert magányosak lennénk egyedül.
Lauren Urasek
-
Miért vesződünk a kapcsolatokkal? (...) Genetikailag vágyunk az intim kapcsolatokra, vágyunk a szerelemre. A valóságban ez persze fájdalomhoz vezet, amiben a pszichénk sérülhet, sőt össze is omolhat. Akkor mindezek ellenére miért csináljuk mégis? Szerintem azért, mert elég, ha csak egyszer bejön, mert felismerjük azt, ami jó, és egy jó kapcsolatnak a puszta emléke is feltölt minket erővel. Arra emlékeztet, hogy bár most, a jelen pillanatban le vagyunk törve, de valójában sosem vagyunk teljesen egyedül.
-
Amikor egy párkapcsolat nem mûködik és vége lesz, akkor nagyon sok ember ahelyett, hogy elkezdene önmagában vizsgálódni, hogy mi az, ami nem stimmel, inkább villámgyorsan keres egy akármilyen másikat, csak hogy elfelejtse, hogy mi az, amiből éppen kijött. Vagyis ott van az illető ember, belerokkanva valamibe, bizonytalanul, és mégsem önmagával kezd foglalkozni, hogy miért nem jött össze... Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyenkor el kellene kezdeni sírdogálni, és sajnálni kéne magát, mint azt sokan teszik ilyenkor, hanem őszintén szembe kell nézni mindazzal, ami fáj. És ha egyedül nem megy, akkor segítséget kér.
Csernus Imre
-
Párkapcsolatban élni önmagában nem pozitív vagy negatív dolog, hiszen előfordul az is, hogy valakit a szülei, környezete kényszeríti arra, hogy megházasodjon, vagy épp nem tud kilépni egy kapcsolatból. A kérdés inkább az, hogy valaki képes-e a párkapcsolatra, és ha igen, akkor az a kapcsolat olyan, amilyet szeretne, vagy képes a társnélküliségre és ez szintén olyan, amilyet ő elképzelt magának.
-
Néha az emberek viselkedésükkel boldogtalanságba vagy veszélybe sodorják magukat. Konfliktust keltenek, amikor nincs rá szükség. Akkor is benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, ha lenne lehetőségük kilépni belőle. Látszólag ok nélkül feladják a saját céljaikat. Az irracionálisnak tûnő viselkedés érthetővé válhat, ha kiderül, mi célt szolgál. Néha azért veszekszünk valakivel, mert a heves érzelmek miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak. Ha gyûlölnek minket, az is jobb, mintha nem vennének rólunk tudomást. Néha jobb együtt lenni bárkivel, mint egyedül lenni. Néha könnyebb feladni valamit, mint kudarcot vallani. Néha jobb a betegség miatt kudarcot vallani, mint egyszerûen csak kudarcot vallani. Tudatalattink énünk védelmében kialakított pótcselekvései értelmetlennek tûnnek, ha nem tudjuk, miért alakultak ki.
-
Az emberek, azt hiszem, ott rontják el, hogy akkor házasodnak össze, amikor még tombol a szerelem közöttük, és nem értik, hogy onnan miért vezet lefelé az út. Egy kapcsolat, házasság sok munkával, belefektetett energiával jár, nem mûködik magától. Azt hiszem, a szenvedély, a tûz szinten tartása fontos, és az, hogy a másik irányába még évek múltán is érdeklődő maradj.
-
A legtöbb kapcsolat - legyen az szerelmi, baráti, szülői, házastársi - azért üresedik ki, válik unalmassá, mert az egymással "kommunikáló" felek nem mernek lelkük mélyéből beszélni.
-
A saját kapcsolatból történő menekülés is félrelépéshez vezethet, ha a kapcsolat nem adja meg mindazt, amit az ember keres. Amennyiben nem sikerül ezen változtatni, az ember olyasvalakit keres magának, akivel jól érzi magát.
Alfons Vansteenwegen
-
Ha egy kapcsolat nem arról szól, hogy a felek boldogabbá és egészségesebbé válhassanak együtt, jobban élhessenek és szebbnél szebb közös emlékeket gyûjthessenek, akkor az egyik fél csak elszívja a másik életerejét, így vagy úgy.
Richard Bandler