Ninon de Lenclos

Az öregség nem javítja a jellemet.

A fiatalság olyan hiba, amelyen minden nap javít valamit.

Minek takarékoskodni a boldogsággal? Pazarolni kell minél hamarább, mert különben elröpül a múló órákkal, s nem tudjuk, mi követi nyomon.

Nem fontosak a test romjai, ha a szellem épen maradt a romokon és semmit sem veszített erejéből.

A gyónás mindig őszinteséget és magábaszállást kíván éppúgy attól, aki cselekszi, mint attól, aki meghallgatja.

Az élet rövid, s az időnek szárnya van, mely elröpít örömöt és élvezetet. Az igazi bölcsesség abban rejlik, hogy miután nem tudhatjuk, meddig tart, sosem szabad feláldozni a mát a holnapnak, a jelent a jövőnek.

Az életnek nincs más szépsége, csak a szerelem. Szerelem nélkül minden sivár és kihalt. A Gondviselés egyedüli jótékony kedvezése, legtökéletesebb vigasza, egyetlen igaz öröme a földön. Szépség, hódítás, költészet kútforrása a szerelem. De csak úgy becsülhetjük meg a sors ajándékát, ha szabadok maradunk. Ha a házasság láncaival köt magához egy férfi, már egész bizonyos, hogy nem szeret.

Az élet nagy viharaiban hova húzódjunk oltalmat, vigaszt, erőt szerezni? Hol találunk kétségbeesésünkre orvosságot? Csakis a vallásban. Az emberek elhúzódnak minden szenvedéstől, csak egyedül az Isten veszi pártfogásába a könnyeket.

A férfiak (...) úgy vannak alkotva, hogy több nőt is tudnak imádni egyszerre s többfelé szétdarabolják szívüket, anélkül, hogy az ember észrevenné az osztozkodást.

Gyáva az idő (...), futás közben osztogatja a ráncokat.

Minden napunk egy befejezett lap, minden évünk egy befejezett kötet. A múlt sokszor annyira lezárul, hogy még kapcsolódása, vonatkozása sincs a jelenhez.

Hova tûnt el a tengersok nap, első fiatalságom ragyogó ideje? Milyen rövidnek látszik a leghosszabb élet is, mikor az ember visszatekint!

A női erény nem asszonyi munka, ép úgy az ég adománya, mint a szépség, az ész.

Az élet nem olyan, mint egy jól berendezett fiók, amelyben minden kötelességszerûen a helyén van, hanem olyan, mint egy nagy kert... itt sivár és terméketlen a talaj, ott gyom és bozót ver gyökeret, de helyenként üde pázsit zöldell, illatos virág nyílik szemnek és szívnek gyönyörûségére.

Ami orvosságul szolgál, az sokszor meg is előzi a bajt.

A világot bolondok és ostobák töltik meg, akik lehajtott fővel mindig ugyanazon csapdába kerülnek s mindig ugyanazon köveken zúzzák össze magukat. Meg tudod-e magyarázni, hogy miért keresi az ember állandóan a boldogságot, s az általa és neki berendezett társadalom miért nemz annyi szerencsétlenséget? Mintha valami rossz démon taszítaná az emberiséget ellentmondásokkal átkozott utakra és lehetetlen helyzetekbe.

A megszólás taktika: könnyen eltéríti a figyelmet mindenki önmagáról, ha a mások hibáit ügyesen kidomborítja.

A házasság úgy szétválasztja az embereket, mintha szakadék tátongana közöttük.

A zseni ne alázkodjék meg a hatalom előtt, különben úgy jár, mint a széltől levert búzakalász: egyik is, másik is csak egyenesen állva érik.

Két pokol igen sok: a házasság az egyik - őrizkedjünk legalább ettől, s aztán rajtunk áll, hogy a másiktól megmenekedjünk.