Omar Khajjám

Ó, jaj be kár, hogy Rózsa és Tavasz elmúl s az ifjúság csak egy arasz, a fülemile elhallgat a fán s hogy mindez így van - ah, miért van az?

Hullámban száguldnak tova a gyors napok. Menjenek! Kettőt nem sirattam soha meg: azt, mely már elment, s az érkező holnapot.

Bármit hoz a Sors, tûrd csak. A bánat mire jó? Jár egyre az ég-kerék, a roppant arató.