Ó, jaj be kár, hogy Rózsa és Tavasz elmúl s az ifjúság csak egy arasz, a fülemile elhallgat a fán s hogy mindez így van - ah, miért van az?

Kapcsolódó idézetek

1. A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? Wass Albert
2. Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan, Valami kászolódik e tavaszban, Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák, Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság! Juhász Gyula
3. Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább. Hermann Hesse
4. Egyetlen virágzás - a szépség széthullt, egy átfutó hullám - az ifjúság elmúlt. Cao Hszüe-csin
5. A tavasz mindig szomorú, (...) visszahozza az emlékeket. Minden elmúlik, minden megváltozik. Virginia Woolf
6. Miért az ezernyi szépség, a fák, miért az utca, mely mintha arra várna, hogy újra kiskölyökként fussad át, miért a kérdés annyi más helyett, miért a nap, mely újra elveszett? Miért a Minden - kérdezed, haver: s észre sem veszed: ekkor illan el.
7. Persze hogy fáj, amikor lehullanak a levelek. Máskülönben az ősz miért harcolna? Küzdés nélkül a hajdani vágyakozás a szeretett ágakban miért lohadna? Csak ezt ismerem, tavaszt és nyarat, minden idegenné vált, ami következik. Persze hogy fáj, amikor lehullanak a levelek, fáj annak, ami elfonnyad, és annak, amié elveszik. Linn Skaber
8. Az élet fiatal. Öregedve tartammá alakul, idővé válik, búcsúvá. Mindent elvett, és már nincs mit adnia. Romain Gary
9. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter
10. Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kiméled Azt ami maradt; Csak az ősz fordultán, Leveleid hulltán Ne kivánj nyarat. Arany János