Oravecz Nóra

Nem hiheted azt, hogy nem vagy elég; ha valaki egy percre is ezt érezteti veled, menj tovább. Legyen erőd hozzá. Miért is maradnál valahol, ahol azt éreztetik veled, hogy kevesebb vagy? Az a gyenge emberek tulajdonsága. (...) Az, aki őszintén ismeri minden oldaladat, tudja, hogy tökéletelenül vagy tökéletes. Úgy akar az életébe, mert az apró tökéletlenségeiddel csalsz mosolyt az arcára.

A jelen azért van előttünk, hogy játsszunk vele. Hogy kibontsuk, megismerjük és élvezzük. Semmi más dolgunk sincs, de ez bőven elég.

Gyakran azok a szálak, amiket a sors sző bele az életedbe, sokkal erősebbek, mint bármiféle családi kötelék.

Nem történhet velem rossz dolog, legfeljebb csak olyan, ami tanít. Fájjon, ha fájnia kell, akkor sem fogok összeroppanni... ugyanis ma már van bennem bátorság, és bármi történik velem, én felállok.

Boldog vagyok. Mint amikor érzed, hogy minden rendben van benned, bár tudod, talán ez csak most van így. De nem érdekel a holnap, sem a tegnap, sem a sebek. Csak a most, mert az nagyszerû.

Amíg nem teremted meg magadnak a tökéletes életet, másokéra leszel irigy. Ha viszont már tudod, neked mi a tökéletes, teszel is majd érte. És büszke leszel a másikra, ha neki már sikerült. És arra ösztönöz majd, hogy te is elérd a célodat, ha neki összejött.

Amíg falakkal bástyáztam körbe magam, ugyanolyan férfiakkal találkoztam. Ha gyáva vagy, akkor gyávákat kapsz!

Nézd meg, milyenek a barátok. Többnyire megfojtják egymást. Mindenhova együtt mennek, egyformán néznek ki, mindent együtt csinálnak, közben kibeszélik a másikat a háta mögött. Ha a másiknak valami nem megy annyira jól, örülnek, hogy valaki nagyobb lúzer náluk.

Adj hálát a pillanatért, ami átsegített olyankor, amikor minden olyan nehéznek és túlélhetetlennek tûnt. De még inkább köszönd meg annak a valaminek, ami a kezedbe adta a kulcsot, amivel kinyitottad az ajtót a szívedhez, tüzet csiholtál benne, hogy legyen erőd folytatni. Jól vigyázz arra a kulcsra, mert az fogja mutatni az utat.

Nem léphetsz egy új életbe úgy, hogy az egyik lábad még a régiben van. Csak úgy tehetsz meg egy újabb lépést, ha mindent lezársz, ha elbúcsúzol az addigitól.

Türelmesnek lenni annyit jelent, hogy minden tőled telhetőt megteszel, és hiszel abban, hogy amikor eljön az ideje, oda kerülsz, ahol a helyed. Megteszel érte mindent, de tudod, hogy mikor kell elengedned a vágyadat. Nincsenek elvárásaid, elfogadod azt, ami jön, mert tudod, hogy mindig azt kapod, amire szükséged van, amit meg kell tapasztalnod, ami épít.

Az igazán nagy harcok nem mások előtt zajlanak, hanem mélyen, legbelül. Olyan csatákat vívunk, amikről mások talán nem is tudnak, hiszen nem érzékelik, mi meg inkább megtartjuk őket magunknak. Azt hiszik, hogy ismernek, de csak a felszínt látják. Ítélkeznek, közben semmit sem tudnak. Nem látják azokat a könnycseppeket, amik meg sem születnek, csak belülről kínoznak. Õk bizony a legalávalóbbak. Szétrombolnak mindent benned, fájdalmat okozva, miközben soha nem születnek meg.

Minden napban ott van az a valami, amibe belekapaszkodhatsz. Nincs nap, hogy ne kapnád meg azt a segítő kezet, azt a szót, azt a leckét, azt az ajándékot, ami ne segítene tovább. MINDIG ott van, a kérdés, hogy elfogadod-e, és mersz-e erőt meríteni belőle?

Meglepődnél, hogy mi történne, ha félretennéd a félelmet, végre elengednéd az elvárásaidat, és csak hagynád, hogy megkapd azt, ami boldoggá tesz. Egy percig sem aggódni, csak élvezni azt, amit az élet a lábaid elé rakott - jutalomként hozta, mert el merted engedni a régit, mit sem törődve azzal, lesz-e vajon folytatás.

Addig, amíg nem veszel erőt magadon és parancsolsz megálljt magadnak, folyton ugyanabban a helyzetben találod magad: hajszolsz valamit, ami nem a tiéd, és tudod, jobb is, hogy nem az. Nem tudnád kezelni, megégetne, darabjaidra törne. Hidd el, az élet a legjobbat akarja neked, és csak azt engedi közel hozzád, ami segít, amivel dolgod van, és eltávolítja azt, ami valamiféle zavar miatt a közeledbe keveredett.

Aki mindent képes egy lapra feltenni, bátor. Bízik a sorsában, bízik abban, hogy van értelme elhagyni a partot és kievezni a nyílt vízre, oda, ahonnan lehet, hogy soha többet nem talál vissza. De nem is ez a cél. Soha nem azért merünk, mert ott akarunk maradni, ahol épp toporgunk.

Van az életben minden: elfogadás, szeretet, bizalom, hit, megértés, színek, csak rajtad áll, hogy mit veszel észre, és mit teszel az életedbe. Ha hittel és bizalommal fordulsz mások felé, nem lehet gond: ha mégis, legalább nem zárt ajtók mögött rejtegeted azt, amit erre az életre kaptál, arra, hogy szebbé tedd mások életét. Hiszen a szívünk ezért van, nem azért, hogy rejtegessük, és kínozzuk. Nem bezárni kell, hanem szabadon engedni, szárnyalni hagyni.

Minden mélypontban van valami közös: az érzés, amikor már unod, amikor belefáradsz. Olyankor sokkal kevesebb erőre van szükséged ahhoz, hogy megtedd a következő lépést, mint ahhoz, hogy képes legyél elviselni azt, amiben épp vagy. Érj el erre a pontra, és rajzolj át mindent: a napjaidat, a heteidet, tudd, hogy mit akarsz, és ne hagyd, hogy mások letérítsenek az útról. Azt akarják majd, hogy feladd. Hogy ne csináld tovább, hogy te is vesztes legyél - mint ők. De a győztest egyetlen dolog különbözteti meg a vesztesektől: az, hogy bízik abban, hogy bármire képes.

Addig, amíg magad körül keresed a boldogságot, folyton csalódni fogsz. Magadra fognak hagyni, boldogtalan leszel, és bizony teljesen mindegy lesz számodra, hogy a világ mely pontjára mész, valamiért nem fog menni. Keresni fogod a boldogságot, látni akarod, tapasztalni, de egy dolgot elfelejtesz: az otthon nem valami, amit kint találsz meg, az csak benned lehet. De ahhoz bizony ismerned kell magad, tudnod kell, hogy mi tartozik hozzád, és ahhoz bizony néha magadra kell maradnod. Még véletlenül se hidd azt, hogy az élet igazságtalan ilyenkor. Õ csak megmutatja, hogy mire vagy képes, hogy milyen erő van benned.

Az, hogy mit engedsz be az életedbe, meghatároz. Az, hogy mit engedsz meg másoknak magaddal szemben, a jellemedet formálja.