Orson Scott Card

Ha a vágy nem homályosítaná el az elmét, akkor soha senki nem házasodna meg, nem lenne részeg és nem hízna el.

Nincs élet megbánás nélkül.

Iskolás korukra a gyerekek általában észszerûbbé válnak. Nem a tanárok vagy a szülők hatására, hanem a többi gyerek hatására, akik vagy kigúnyolják azokat, akiknek a cselekedetei és megnyilvánulásai nem illeszkednek az általuk normálisnak vélthez, vagy kiközösítik őket.

Ne ítélkezz felettem, amíg nem értesz. És nem tudsz megérteni, ha már eleve ítélkeztél.

Ha valaminek az eléréséért keményen megdolgozol, az egy dolog. Arra miért ne lennél büszke? Miért ne éreznéd jól magad tőle? De valami olyasmi miatt, ami veled született, amilyen vagy, mi értelme?

Azok vagyunk, amikké a génjeink tesznek. Azokkal a képességekkel rendelkezünk, amelyekkel a génjeink felruháznak. Ezzel indulunk az életbe.

Csak mert én nem értek valamit, nem lehetek bizonyos benne, hogy az nem lehet igaz.

Elsősorban emlősök vagyunk, és csak másodsorban emberek, és még ha el is felejtjük azt, hogy emlősök vagyunk, az éhes vadállati ösztöneink akkor is felülírják az emberi mivoltunkat.

Ha egész életedben úgy teszel, mintha jó lennél, akkor nem fogsz különbözni a jó emberektől. A kérlelhetetlen képmutatás végül igazsággá válik.

Tapasztalatból mondom, hogy az az élet, amelyet úgy élsz, hogy néha rövid időszakokra meglátogatod az emberiséget, nem igazi élet. Akkor vagyunk emberek, ha részei vagyunk egy közösségnek.

A való világban irracionális dolgok és hihetetlen véletlenek is történnek, mert a valószínûségnek szüksége van arra, hogy legyenek ilyen véletlenek - ritkán ugyan, de nem soha.

Mindannyian a génjeink és a neveltetésünk eredményei vagyunk, amelyek az életünkben történt véletlenszerû eseményekkel karöltve formálnak minket.

Vegyél körbe egy gyereket hazugságokkal, ő pedig úgy fog kapaszkodni beléjük, mint a plüssmackójába vagy az anyja kezébe. És minél gonoszabb, sötétebb a hazugság, annál mélyebben kell magába szívnia azért, hogy képes legyen elviselni.

Egyikünk sincs szétesve, csak a sors kicsit megrángatott bennünket. (...) De néha azért mutat felénk egy kis könyörületet is.