Oscar Wilde

Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.

Kezdem azt hinni, hogy Isten, amikor az embert teremtette, némileg túlbecsülte saját képességeit.

A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik.

Aki szerelmes, az fölülmúlja önmagát.

Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bûne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a Történelem másképp alakul.

Köztünk a legbátrabb ember is fél önmagától. A vadember öncsonkítása tragikusan él tovább abban az önmegtagadásban, amely korlátokat szab életünknek. Meg vagyunk büntetve azokért a dolgokért, melyeket visszautasítunk. Minden impulzus, melyet megfojtani igyekszünk, ott tenyészik a lelkünkben és megmérgez minket. A test vétkezik egyszer és végzett vétkével, mert az akció a tisztulás egyik módja. Semmi sem marad meg belőle, csak egy gyönyör emléke vagy egy megbánás gyönyöre. Az egyedüli módja, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha megadjuk magunkat neki. Állj ellent neki és a lelked belebetegszik a vágyódás után, amitől maga tiltotta el magát, az epekedéstől az után, amit szörnyeteg törvényei szörnyeteggé és törvénytelenné tettek.

Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.

Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket, A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában, S ez a legszörnyûbb dolog a világon.

Amikor egy szerelem véget ér, a gyenge sír, a gyakorlatias rögtön keres egy másik szerelmet, de a bölcsnek már van egy tartalékban.

Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerûen.

A gyengéd, finom húrozatú emberek mindig ilyenek. Erős szenvedélyeik vagy szétzúznak mindent, vagy ők maguk roskadnak össze. Vagy megölnek valakit, vagy ők maguk pusztulnak el. Csip-csup bánatok, csip-csup szerelmecskék tovább élnek. De a nagy szerelmek és nagy bánatok saját teljességük által vesznek el.

Az élet egy nagy-nagy csalódás.

A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb.

Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.

- Mit mondtál el nekem? Csak azt, hogy úgy érzed, nagyon csodálsz engem. Ez még csak nem is bók. - Ez nem is volt bók. Hanem vallomás volt. Most, miután megtettem, úgy érzem, valami kiszállt belőlem. Talán sohase lenne szabad szavakba önteni az ember imádatát.

Semmi se gyógyítja annyira a lelket, mint az érzékek, viszont semmi se gyógyítja annyira az érzékeket, mint a lélek.

Az igazság sohasem tiszta, és ritkán egyszerû.

A mûvészet sokkal inkább fátyol, semmint tükör.

Igazán az él, aki minden hangulatának enged.

A mûvészet alkotásai különbözők, de a mûvészi hatás lényege: az egység.