Oscar Wilde

Az egyszerû gyönyörök a bonyolult ember utolsó menedéke.

Az értelem már önmagában is bizonyos túlzás, és megbontja az arc harmóniáját. Mihelyt leül az ember gondolkozni, csupa orr lesz, csupa homlok vagy más efféle szörnyûség.

- Mi a mûvészet? - Betegség. - A szerelem? - Káprázat. - A vallás? - Divatos pótszer, a hit helyett.

A férfi csak addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti.

Talán sohasem vagyunk annyira természetesek, mint mikor szerepet játszunk.

Csak kétféle ember igazán elbûvölő: az, aki mindent tud a világon, és az, aki semmit sem tud a világon.

Jónak lenni annyi, mint harmóniában lenni önmagunkkal.

Az igazi szerelem hallgat és szenved.

Tapasztalat - így becézzük tévedéseinket.

Nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. Használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.

Te megmagyaráztál engem önmagamnak. (...) Éreztem mindazt, amit te mondtál, de valahogy féltem tőle és nem mertem kimondani.

Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bûnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.

A múlt egyetlen varázsa az, hogy múlt.

A bûn az olyasvalami, ami ráíródik az ember arcára. Néha beszélnek titkos bûnökről. Hát ilyesmi nincsen. Ha egy nyomorult embernek bûne van, az megmutatkozik szája vonalán, szemhéja hajlásán, még a keze formáján is.

Sohase mondja, hogy maga már kimerítette az Életet. Ha egy férfi ezt mondja, akkor mindjárt tudják, hogy az Élet merítette ki őt.

Valahányszor szeretünk, mindig először szeretünk. A tárgy különböző volta semmit se változtat a szenvedély egyedülvalóságán. Csak erősíti.

A romantika az ismétlésből él, s az ismétlés az ingert mûvészetté varázsolja.

Minden pletykának az az alapja, hogy valaki erkölcstelenül tisztességes.

Minden bûntett közönséges, aminthogy a közönségesség maga is bûntett.

A lélek rettenetes valóság. Lehet venni, eladni, csereberélni. Lehet megmérgezni és megjavítani.