Osho

A szeretet az ego halála, ezért félsz tőle. Az ego retteg attól, hogy megszeressen valakit. Színlelheti ugyan, de valójában nem szerethet meg senkit. Csupán egy bizonyos pontig képes eljutni; azon túl már félni kezd. És akkor meghátrál, visszavonul. Mindenki tudja ezt, aki valaha is volt már szerelmes.

Ha valaki igazán érett és kiteljesedett személyiség, az gyermeki, ártatlan, áhítattal és ámulattal teli, és annyira fogékony a lét szépsége iránt, hogy egész élete túláradó szeretetté válik. A téged körülvevő lét kimondhatatlanul csodálatos, és ha szíved nem táncol együtt vele, akkor nem is élsz.

Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyû lesz meglátnod az egóval járó boldogtalanságot is.

Hallgatni csak a bölcs tud. Mert a bölcs számára beszélni szinte teher; a bölcs csak akkor beszél, ha beszélnie kell. A tanult ember pedig azért beszél, mert nem képes csendben maradni. Ez óriási különbség, bár lehet, hogy kívülről nem észrevehető, hisz mindketten beszélnek.

A vallásos emberek megvetően materialistáknak nevezték a világi embereket, ők pedig hókusz-pókusznak titulálták a spiritualitást. Bizonyos fokig mindkettőben van igazság, de csak félig. Egy féligazság pedig sokkal veszélyesebb, mint egy hazugság, mert a féligazság igazságnak látszik.

Az élet megtagadása nem más, mint Isten bírálata. Isten ajándékként adja neked az életet, te pedig megtagadod! Az élet egy nagyszerû adomány; hálásnak kell lenned érte. És ez a hálaérzet szüli a spiritualitást.

A prizma a rajta áthatoló napsugarakat hét különböző színre bontja fel. Így születik a szivárvány is: parányi vízcseppek lebegnek a levegőben, amelyek prizmaként mûködnek, így a rajtuk keresztül világító napsugarakat hét színre bontják. Az elme sem más, mint egy prizma: mindent szétforgácsol. Az igazság egy, de ha az elmén keresztül nézed, sok kis darabkát látsz helyette. A misztikus azzal, ahogy a dolgokról beszél, arra törekszik, hogy újraegyesítse a szivárvány színeit, hogy az ismét osztatlan egység legyen, mint kezdetben, mielőtt még áthatolt volna a prizmán.

A könny végtelenül fontos nyelvezet. Vannak olyan pillanatok, amikor a szavak nem tudnak beszélni, csak a könnyek.

A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmespárnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól megértik egymást.

Két ember találkozik, ami azt jelenti, hogy két világ találkozik egymással. Ez nem egyszerû dolog, hanem nagyon is bonyolult, a legbonyolultabb a világon. Mindkét fél egy külön világ önmagában, két bonyolult, rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel. Kezdetben csak a két felszín találkozik. De ahogy a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb, egyre közelibb, a középpontok is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Amikor a középpontok találkoznak, azt hívjuk szerelemnek.

A nők először ellenállnak a férfi előrenyomulásának, azután pedig megakadályozzák a visszavonulásban.

Szeressétek a gyermekeiteket, amennyire csak tudjátok, és adjátok meg nekik azt az érzést, hogy önmagukért szeretitek őket, és nem azért, ami válhatna belőlük. Szeressétek mélységesen őket, és adjátok meg nekik az érzést, hogy olyannak fogadjátok el őket, amilyenek.

Az életnek nincs célja; ezért ha neked céljaid vannak, szembefordulsz az élettel. Az élet nem üzleti tárgyalás, hanem költészet - szívből fakadó románc. Bízni kell benne, nem megtagadni. Az élet nem írható le tudományosan; az élet irracionális. Az élet nem hisz Arisztotelész logikájában, az élet a szeretetben, a költészetben, a misztériumban hisz. A lét misztérium, amit élni kell - nem egy keresztrejtvény, amit meg kell oldani. A titok kapuja nyitva áll - csak te vagy zárva. A titok nyitja ott ragyog mindenütt, mindenben; minden egyes fában, minden egyes falevélben, a nap minden kis sugarában... ott a titok nyitja - csak te vagy bezárulva.

Képesnek kell lenned arra, hogy egyedül is elérd a boldogságot, és képesnek kell lenned arra is, hogy emberek között légy boldog. Boldognak kell lenned a bensődben, és boldognak kell lenned a kapcsolataidban is. Gyönyörû otthont kell teremtened, belül és kívül egyaránt.

Nagyon könnyû szeretni az egész világot. Az igazán nehéz egyetlen emberi lényt szeretni.

Mindenki képes arra, hogy boldogtalanul éljen, a boldogsághoz azonban nagy bátorságra van szükség - az már nehéz feladat.

Bölcs ember nem szívesen ad tanácsot, mert a bölcs pontosan tudja, hogy ez az egyetlen dolog a világon, amit ingyen osztogatnak, és ez az, amit soha senki nem fogad meg, akkor pedig minek fáradna vele.

Az elme nem más, mint az összegyûjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.

A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.

Kövesd a szívedet, bárhová vezet. Igen, olykor veszélybe sodorhat, de ne feledd, éppen ezekre a veszélyekre van szükséged ahhoz, hogy éretté válj. Néha tévútra vezet majd, de ne feledd, azok a tévutak is a fejlődés részei. Sokszor elbuksz majd, de állj talpra, mert úgy gyûjthetsz erőt, ha elbuksz, majd ismét talpra állsz. Ezáltal válhatsz teljessé.