Osho

A társadalom csak két alternatívát kínál fel neked: vagy őszinte leszel és bûnöző, vagy hazug és tiszteletreméltó. A harmadik alternatívát nem engedi meg. Miért nem engedi meg neked a harmadik alternatívát? - azért, mert az olyan egyéneket eredményezhetne, mint Jézus, Buddha vagy Krisna, akik mellett a tömeg középszerûnek, sértettnek és megalázottnak érezné magát.

Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.

Teremts egyre több és több megértést. Ezt szalasztják el a szerelmesek: van elég szeretetük, de megértésük nincs, egyáltalán nincs. Ezért a meg nem értés szikláin meghal a szeretetük. A szeretet nem tud megértés nélkül élni. Egyedül a szeretet nagyon bolond; megértéssel a szeretet sokáig élhet csodálatos életet - sok megosztott örömmel, sok megosztott, csodálatos pillanattal, nagyszerû költői élménnyel.

Valódi igazságkereső az, aki nem agyal ki semmit, aki nem találgat, aki nem feltételez, aki nem von le logikai következtetéseket, aki egyszerûen érzékeny, nyitott, fogékony, sebezhető és elérhető az igazság számára. Az igazságkeresőnek egy dolgot kell megtanulnia, hogy miként legyen végtelenül passzív, türelmes és várakozó. Az igazság akkor történik meg veled, ha nyitott vagy.

A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.

Jó, ha szaktudást szerzel, de nem jó, ha örökre megállapodsz mellette. Mindannyiszor, ha úgy érzed, hogy a munkád unalmassá válik, változtass rajta. Találj ki valamit, tégy hozzá valami újat, törölj el valami régit. Légy újra sablonoktól mentes - ami azt jelenti, hogy szaktudástól mentes -, légy újra amatőr! Bátorságra, kurázsira van szükség ahhoz, hogy újra amatőrré válj, de így lesz csodálatos az élet.

Soha ne helyettesítsd a tudást hittel, mert ha hiszel, akkor soha nem fogsz tudni. Ha pedig tudsz valamit, egyszerûen értelmetlen hinni benne. Ha valamiben hiszel, az annak a jele, hogy nem tudod.

A hála az egyetlen igazi, autentikus ima; minden más ima csalás, hamis, mesterkélt. Ez a hála épp úgy emelkedik ki belőled, mint rózsából az illat...

Az igazi vallás nem tanít istenimádatra. Az igazi vallás arra tanít, hogy felfedezd magadban a halhatatlant, hogy felfedezd magadban az istenit.

Nagyon ritka, ha valaki olyan mesterre lel, aki méltóságot, szeretetet és szabadságot ad. Aki nem gúzsba köt, nem írat alá veled semmilyen szerződést, aki nem azt akarja, hogy az árnyékává válj, hanem azt, hogy önmagad légy. Ha egy ilyen mestert találsz, életed legnagyszerûbb pillanata közeleg. Ne mulaszd el! Csalókból nagyon sok van, de az igazi mester nagyon ritka.

Ha egyszer megízlelted a szabadság és a félelemnélküliség mámorát, sosem bánod meg, hogy nekivágtál, mert akkor már tudni fogod, mit jelent a legteljesebben élni. Akkor tudni fogod, mit jelent, ha a két végén égeted életed gyertyáját, és hogy ennek a hevességnek egyetlen pillanata is boldogítóbb, mint az örökkévalóságig tartó, középszerû lét.

A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod - amilyennek Isten teremtett.

Bezárod az ajtódat, és elrejtőzöl mögötte, mert félsz az ellenségtől. Aztán jön egy barát, de az ajtó zárva van, nem tud belépni. Ha túlságosan rettegsz az ellenségtől, akkor a barátok sem tudnak közel jutni hozzád.

Számtalanféle rabságot erőltetünk magunkra: a kapcsolatok, a hiedelmek, a vallás - ez mind-mind börtön. Meghittséget érzel, mert odabent nem fúj viharos szél. Védettnek érzed magad, bár a védelem hamis, mert eljön a halál, és magával ránt a túlvilágra.

A valóság olyan, mint egy feneketlen szakadék, mert a valóság hatalmas üresség. Roppant égbolt, határok nélkül.

Dolgozz, hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy gyárban vagy egy boltban, de csakis azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le - az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel.

Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell.

A meditáció egy ugrás: először a fejtől a szívig, majd a szívtől a létig. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz magadban, ahol a számítgatásokat hátra kell hagynod, ahol minden logika értelmét veszti.

Az a leggazdagabb ember, aki ismeri önmagát és a középpontját. Valójában ott található Isten birodalma. Ez a te birodalmad, és te vagy benne az Isten. Mélyen legbelül, lényed központjában császárrá leszel.

A tökéletes ember a tudósok, a költők és a meditálók világát teremti meg. Én úgy gondolom, hogy ennek a három központnak minden emberben mûködnie kellene, mert minden egyes ember önmagában is egy egész világ.