Parti Nagy Lajos

Az ember nagyon nehezen tanul a saját kárán.

Magyarország nagyrészt saját házban vagy lakásban lakik, amelybe Micimackó módra bele is ragad, mobilitása a telefonja, nem költözik többé, saját fölhalmozott tárgyaival dugítja el a bejáratot. Jelentős újrahasznosító és guberátor, szent meggyőződése, hogy minden jó lehet még valamire, és tényleg, mindig minden jó valamire, épp csak ezer évig kéne élni, ebben a magyarok roppant optimisták.

A magyarok a magántulajdont egyedül a sajátjukként képesek elviselni, bízni viszont csak a magántulajdonban bíznak.

Magyarország gyerekvers tarka, fületlen és farkatlan bocikról, megfagyó ludakról, véres lábú gólyákról, égő csigákról. (...) Magyarország egy kólás, mobiltelefonos, hamburgeres, illetve egy "lájkolom a babámat" feliratú falvédő. Hogy mi a falvédő, azt elég nehéz elmagyarázni annak, aki sosem hallott róla. Éppoly nehéz elmagyarázni, mint az otthonkát.

Mi minden Magyarország? Például a lehúzott redőnyû, eladó és kiadó üzlethelyiségek országa, ama rossz beidegződések, súlyos tapasztalatok országa, hogy ha valami egyszer bezár, abbamarad, az soha a büdös életben nem indul újra.

Túl tágas és izgalmas hely a világ ahhoz, hogy egyetlen helyen legyünk otthon benne, ha ugyan mi vagyunk otthon valahol, s nem az otthon van bennünk, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, többé vagy kevésbé.

Magyarország igen kreatív ország, igaz, minden ország kreatív, úgy értve, hogy a lakói, akik nélkül az ország csak körvonal.

Valamikor szerettem volna egy helyen gyûjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (...) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni.

Egy másik ember belső szívjárataiban még a jóisten is tanácstalan.

Ami megtörténhet, az előbb-utóbb megtörténik, s hogy a mûvészet nemcsak tükrözni, de überelni sem képes a valóságot.

Karácsonykor könnyû szeretni, de mi van azokkal a sokszáz hétfőreggelekkel?

Engem a látvány meghazáztat, én városom megkönnyezem, Budapest, mint egy nyári láz hat, és lázmérővel szúr szemen.

Mi a jó példa? te talán tudod? ugye, hogy nem tudod, megmondom, hogy például jó példával elöljárni, na az, ami előremutat, és nekünk ez kell, jövő kell, nem a sunyizás mindig, meg a vaker.

Az emberek csak járnak-kelnek villamossínek dalrakelnek zajlik amit életnek hívunk.

Rá lehet ülni egy másik életre, mint egy Pannóniamotorra?

Hallani, ahogy böködi a szegycsontot a szív, hé, ki akarok menni, hé! Semmi extra, csupán szisztolé.

Magyar kártya. Menny és pokol, játék és üdvösség - és dráma, nagy csöndek, jelentős dünnyögések, kötéltánc a szerencsén.

A koporsó kellék, viszonyítási pont egy túlélőszínházban. Odamered a szem, s lát, amit lát. Volt, nincs. Valakisága átköltözött a hozzá így vagy úgy tartozókhoz.

Nehéz, fekete anyaga gyász, sokfejû, soklábú lény. Egy hangyát, mi többiek, kikísérünk magunk közül. Ezen sírunk, magunkon, a lobogó téli nap zsebkendője alatt.

Az arc minden, lakmusz és szarkofág. Ki mit tart meg magának, s mit enged látni e megtartásból.