Magyar kártya. Menny és pokol, játék és üdvösség - és dráma, nagy csöndek, jelentős dünnyögések, kötéltánc a szerencsén.

Kapcsolódó idézetek

1. A kártyázás a könnyelmû és pénzes embereknek drága szórakozás; a szenvedélyes bolondoknak út a tönkremenésre, a matadornak dicsőség, hírnév, elismerés és köztisztelet. Kálnoki Izidor
2. Hamar megtanultam, mihez tartsam magam az életben. Olyan játszma ez, ahol a szerencse nagyon is forgandó. Nyersz vagy vesztesz, végül a kártyákat és a pénzt lesöpri az asztalról a Halál.
3. A sors csodálatos kártyakeverő. Mikszáth Kálmán
4. Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd. Ülsz és ülök. Vesztesz és veszítek. Pilinszky János
5. Az élet furcsa módon keveri a kártyát. Hogy mi a jó - meggondoltan játszani, vadul blöffölni, vagy mindent egy lapra tenni -, tudja a fene. Joe Simpson
6. A jó kártya is fontos, a szerencse is kívánatos, sőt e kettő nélkül boldogulni nem is lehet, de mégis csak azt ismételhetem, az ideg a fő, a hidegvér. Kálnoki Izidor
7. Játék az élet, rosszul megkevert kártyákkal, gondokkal. Bajjal teli szerencsejáték, hol a vak esély uralkodik. Lope de Vega
8. Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelmûnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak. Kisfaludy Károly
9. Aki kártyázik, az a felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él, melynek síkjait kártyalapok rakják ki. Kosztolányi Dezső
10. Forog ez a tánc, éget a tûz, Csalogat engem és messze ûz, Hét a bánat és hét az öröm, Adj nekem egyet s én megköszönöm. Republic