Paul Davies

A fizikai valóság olyan bámulatos találékonysággal épül fel, amelyet nem tudok puszta tényként elfogadni. Kell lennie, nekem úgy tetszik, valami mélyebb magyarázatnak.

Egy jó világegyetem akkor is eltervezettnek tûnik számunkra, ha nem az.

A természet világa nem csupán létezők és erők pállott kotyvaléka, hanem csodálatosan leleményes, egységes matematikai rendszer.

A tudományos haladás kiterjesztette a természet csodáinak tartományát, úgyhogy ma már az atomok legparányibb zugaiban és a legtávolabbi galaxisokban felismerjük (...) a rendet. Ám a tudomány a maga módján meg is indokolta a rendet. Nincs többé szükségünk teológiai magyarázatokra egy hópehely vagy akár az élőlények mivoltának megmagyarázásához. A természeti törvények olyanok, hogy az anyag és energia önmagát képes szervezni a minket körülvevő bonyolult formákba és rendszerekbe.

Ha egy gondolatmenet sikeres a tudományban, addig követjük, amíg akadozni nem kezd.

A természet is a matematika nyelvét beszéli. Aki ki van zárva ebből a bûvös birodalomból, nem érheti fel ésszel a természet rendjének jelentőségét, amely oly mélyen belefonódott a fizikai valóság szövetébe.

Nincs még egy olyan tudomány, amely jobban rávilágítana a kétféle mûvészeti és tudományos világszemlélet közti mély szakadékra, mint éppen a matematika. A kívülálló számára szörnyû szakismeretek különös, idegen tárháza ez, tele baljós szimbólumokkal és tekervényes eljárásokkal, megfejthetetlen nyelv, fekete mágia. A tudós, a matematikus számára ezzel szemben a pontosság és tárgyszerûség biztosítéka.

A természet törvényei kódoltak. A tudósnak az a dolga, hogy "feltörje" ezt a kozmikus kódot, s ezáltal megfejtse a Világegyetem titkait.

Bármely okoskodással is élsz Isten szükségszerûségének bizonyítására, ugyanúgy, mi több, sokkalta egyszerûbben alkalmazhatod a Világegyetemre is.

A tudomány nem magyarázott meg mindent, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is alkalmas erre. A teisták mindig kipécézték azt, amire a korabeli tudomány nem tudott feleletet adni, s továbbra is Istenre lehetett hivatkozni. Majdan a tudományos haladással Isten innen is kiszorult. (...) A "hézagok Istene" ingatag hipotézis. Idővel mind kevesebb hézag marad az ilyenek számára.

Sokan úgy képzelik el Istent, mint aki beindítja a Nagy Bummot, majd ölbe tett kézzel, elégedetten szemléli mûvét. Sajnos ez az elképzelés, legyen mégoly csábító is egyesek számára, nem sokat mond. (...) A természetfeletti teremtés nem lehet egy időben létező oksági sor elindítója, lévén hogy az idő keletkezése maga is része annak, amire magyarázatot keresünk. Ha Istent azért rángatjuk a dologba, hogy magyarázatot adjon a fizikai valóság létezésére, akkor e magyarázat nem lehetséges az ok és okozat ismerős fogalmai szerint.

Az emberi gondolkodás folyamatai (...) aligha Isten adományai. Az emberi agyhoz kötődnek, az agymûködés pedig függ a fizika törvényeitől és az általunk lakott fizikai világ természetétől is. Amit mi józan észnek nevezünk, mélyen az emberi pszichébe ágyazódott gondolatminták terméke.

A tudomány nemes, az embert gazdagító kérdésfeltevési mód, amely segítségünkre van, hogy tárgyilagosan, módszeresen megértsük a világot.

Még a legmegátalkodottabb ateistákban is gyakran megvan a természet tisztelete, szinte vallásos áhítathoz hasonló elragadtatást éreznek mélységei, szépsége és kifinomultsága láttán. A tudósok e tekintetben valójában igen érzelmesek. Tévhit, hogy hideg, kérges szívû, lelketlen alakok.

A tudomány hatalmas segítséget ad a bonyolult világmindenség megértéséhez. A tudomány története bebizonyította, hogy eredményeinek se szeri, se száma, és alig telik el hét újabb előrelépés nélkül. A tudományos módszer vonzereje azonban nem csupán óriási erejének és hatóképességének köszönhető, hanem kérlelhetetlen tisztességének is. Minden új felfedezés, minden elmélet a tudományos világ szigorú ítélőszéke elé kerül. A gyakorlatban persze a tudósok sem angyalok. Néha az adatok zavarosak és bizonytalanok. Néha elismert tudósok azután is fenntartják kétes elméleteiket, miután kollégáik elvetették azokat. Egyik-másik tudós a csalástól sem riad vissza. Ezek azonban csupán eltévelyedések. A nagy egészet tekintve a tudomány megbízható tudást kínál számunkra.

Számtalan módja van annak, ahogyan a Világegyetem tökéletesen kaotikus lehetne. Elképzelhetnénk törvények nélkül, vagy olyan törvények zûrös összevisszaságával, amelyek rendezetlen, megbízhatatlan viselkedésre késztetnék az anyagot. Avagy ellenkezőleg, a világegyetem lehetne szélsőségesen egyszerû is, egészen a jellegtelenségig - például hiányozna belőle az anyag vagy a mozgás. Elgondolhatnánk azután olyan Világegyetemet, amelynek körülményei pillanatról pillanatra bonyodalmasan vaktában változnának, vagy akár olyat, amelyben minden hirtelen megszûnne létezni. Nincs logikai akadálya ilyen rakoncátlan világegyetemek létezésének. A valódi Világegyetem azonban másmilyen. Magasrendûen rendezett. Pontosan meghatározott törvényekkel és határozott oksági összefüggésekkel rendelkezik. Egyfajta megbízhatóságot is felfedezhetünk ezeknek a törvényeknek a mûködésében.

Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt mûködtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségû tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elha­nyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk.

A félelem és a hirtelen változás könnyen kiválthatja az "először lőj, és csak azután kérdezz" reakciót. Személy szerint én azt üzenném a földönkívülieknek, hogy "Óvakodjatok tőlünk és védjétek meg magatokat!", mielőtt belenyúlnátok militáns társadalmunk darázsfészkébe. Remélem, hogy egy ilyen üzenetet önmagában is elég önzetlennek ítélnének ahhoz, hogy ezáltal elkerüljünk egy megelőző csapást.

A tudósok hitcikkelyként fogadják el a hitet, hogy az univerzum értelmes módon rendezett. Az a helyzet, hogy nem lehet senki tudós anélkül, hogy ebben a két dologban hinne. Ha egy tudós nem gondolná, hogy van rendezettség a természetben, nem törné magát, hogy megismerje, hiszen nem lenne mit felfedezni. Ha nem hinné, hogy a rend értelmes, feladná a kutatást, hiszen a kutatásnak semmi értelme, ha az emberek nem juthatnak megértésre. De a tudósok hittel elfogadják, hogy a világegyetem rendezett, és hogy - részben legalábbis - megérthető az emberek számára; és ez az, ami az egész tudományos vállalkozás alapja.

Egy ateista úgy érvel, hogy a világ teljes mértékben, minden részleteiben racionális és logikus: mindennek megvan az okozati és magyarázati láncolata... De ha megkérdezzük azt, hogy miért volt az Õsrobbanás, vagy miért vannak a törvények, akkor azt a választ kapjuk, hogy, nos, ennek nincs oka. Más szóval a fizika törvényei ok nélkül léteznek. Miután azzal érvelt, hogy a világ minden pontjában racionális, az ateista azt állítja, hogy végül is abszurditásra épül.