Pjotr Kropotkin

Megbotránkozunk a feudális földesúron, aki megtiltotta a parasztnak, hogy egyetlen rögöt is megmozdítson, hacsak a termés egynegyedét be nem szolgáltatta urának. Barbár időknek tartjuk ezeket. Ha a formák meg is változtak, a viszonyok ugyanolyanok maradtak, és a munkást is rákényszerítik, szabad szerződés címén, hogy feudális kötelezettségeket fogadjon el. És forduljon ahova csak akar, nem fog jobb feltételeket találni. Minden magántulajdonná vált, és ezt el kell fogadnia, különben éhen hal.

Azok, akik a diktatúrát prédikálják, rendszerint nem veszik észre, hogy (...) csupán azok részére készítik elő a talajt, akik később megfojtják őket.

"Forradalmi kormányt!" Két szó, mely fölötte idegenül hangzik mindazoknak, akik tisztában akarnak lenni azzal, hogy mit jelentsen a szociális forradalom és mit jelent egy kormány. Két szó, mely ellentmond egymásnak, mely egymást kölcsönösen megsemmisíti.

Vannak pillanatok, midőn a kormányok szinte maguktól, mintegy kártyavárak, a nép forradalmi leheletétől összedûlnek.

Mindenütt új eszmék keletkeznek, próbálnak a felszínre törni, hogy alkalmazzák őket az életben, és mindenütt beleütköznek az olyan emberek tehetetlenségébe, akiknek a régi rend fenntartása az érdekük. Az új eszmék fuldokolnak az előítéletek és tradíciók fojtogató légkörében.

Az emberi társadalom életében vannak korszakok, amikor a forradalom parancsoló szükségesség.

Mihelyt tanulmányozni kezdjük az állatokat, nem csak a laboratóriumban és a múzeumokban, hanem az erdőben és a mezőn, a pusztákon és a hegyek között, tüstént észre kell vennünk, hogy a különböző fajok és különösen az állatok különböző családjai között rettenetes pusztító harcok folynak ugyan, de egyidőben és ugyanolyan, vagy talán még nagyobb mértékben találjuk meg a kölcsönös támogatást, kölcsönös segítséget és kölcsönös védelmet azok között az állatok között, amelyek ugyanahhoz a fajhoz, vagy legalább is ugyanahhoz a társadalomhoz tartoznak. A társulás éppen olyan természettörvény, mint a küzdelem.

A történelem, úgy, amint azt mind a mai napig írták, csaknem kizárólag azoknak az utaknak és módoknak a vázolása, amelyeken a teokráciát, a katonai hatalmat, az autokráciát, majd a gazdagabb osztályok uralmát egyengették, felépítették és fenntartották.

Egyetlen háború (...) közvetve és közvetlenül több rosszat okozhat, mint amennyi jót a kölcsönös segítség elvének századokon át tartó zavartalan mûködése teremt.