R. Kelényi Angelika

Érdekes dolog a bosszú. Az első pillanatban eufóriát okoz, aztán hirtelen szomorúságot. Vagy ürességet.

Egy embert nem lehet kizárólag akkor használni, amikor nekem épp megfelel, amikor nekem fontos, hogy velem legyen, nem báb, aki csak akkor legyen jelen, amikor én akarom, és amikor nincs rá szükségem, akkor félretehetem. (...) De azért sokkal jobb, ha van valaki, aki megfogja a kezem, és azt mondja, itt vagyok, segítek, mert fontos vagy nekem. Ha az az ember nekem is éppolyan fontos. Ha azt érzem, hogy én is mindenben segíteném, mellette állnék, megtámasztanám, ha eldőlni készül.

A tenger. A végtelen kékség és az érzés, hogy részei vagyunk a mindenségnek, itt ülhetünk akár minden este, a sós szellő simogatja a bőrünket, és senkinek nem tartozunk semmivel. Mindezt megtehetjük anélkül, hogy bárki és kérdőre vonna, bárki is dönteni akarna helyettünk vagy megmondaná, mit tehetünk és mit nem.

Az egymáshoz közel álló vérrokonok, ha nem együtt élnek, ha nem együtt nőnek fel, ha későn találkoznak először, egy láthatatlan szállal akkor is kötődnek egymáshoz, kedvelik egymást anélkül, hogy ismernék a másik jellemét vagy életét.

A vér nem jelent semmit, a név és gazdagság csupán előny, de nem garancia a kiválóságra. A kiválóságot a jellem határozza meg, azt pedig az ember maga, az életútja és környezete formálja.

Isten nem bünteti meg a rosszakat és nem jutalmazza meg a jókat. Isten leszar bennünket, mert globális problémái vannak, nem foglalkozik a piti ügyekkel. Azokkal nekünk kell foglalkoznunk.

Az a gyerek, akit nem szeretnek, vagy azt hiszi, hogy nem szeretik, fájdalommal teli felnőtt lesz. Azt nem lehet tudni, hogy a fájdalmat hogyan vezeti le, hogyan kezeli, agresszióval, megalkuvással, önfeladással, jó esetben hatalmas lelkierővel, de sokkal küzdelmesebb lesz az élete, mint egy olyan gyereknek, aki tudja, hogy mindig számíthat a szüleire.

Felszabadító érzés valakivel megbeszélni a problémákat, elmesélni az örömeinket, a bánatunkat. Milyen könnyû lesz egy ilyen beszélgetés után az ember lelke, mennyi energiát és inspirációt ad!

A vevők szeretik, ha emlékeznek rájuk.

A pontosság nagy udvariasság.

A szerelem vakká tesz, azt látjuk, amit látni akarunk, nem azért, mert rózsaszínû az a szemüveg, hanem azért, mert foltos, az árnyakat mindig elfedi egy megfelelő pontra helyezett folt.

A női ügyfeleknek női ügyvédre van szükségük, aki átérzi a problémájukat, és szívből képes az ügyüket képviselni. (...) Egy erősen patriarchális társadalomban, mint a miénk, soha nem képes egy férfi olyan empatikusan képviselni egy nőt, ahogy egy másik nő.

Amikor az embernek kialakult jövőképe van, amikor biztos abban, hogyan és kivel öregszik meg, amikor azt hiszi, pontosan látja előre az életét, semmi előjele nincs a változásnak, majd elvesznek tőle mindent, amiben biztos volt, akkor a világ összeomlik.

A gyerekek nem hülyék, csak kicsik, néha tisztábban látnak, mint a felnőttek, néha élesebbek a megérzéseik, mint a tapasztalt vén rókáknak. Még ártatlanok, nem kombinálnak, csak azt mondják, amit valóban éreznek.

A kéz a legnagyobb árulónk. Mindent megmutat, rajta vannak az élet nyomai, és nem lehet őket eltüntetni.

Egy férfit a hatalom tesz vonzóvá, nem a szépsége.

A szépség egyik titka a jó és sok alvás.

A hölgyek meghálálják, ha különlegesen gyönyörûnek érezhetik magukat.

A nőket nem azért vesszük el, hogy ők vezessenek bennünket, hanem azért, hogy elkényeztethessük őket, melegséget, szépséget hozzanak a házba, és nem utolsó sorban vezessék a háztartást, na meg persze gyerekekkel ajándékozzanak meg.

Nevetőráncai mindenkinek vannak (...). Az nem az öregedést, hanem a jókedvet jelenti.