Amikor az embernek kialakult jövőképe van, amikor biztos abban, hogyan és kivel öregszik meg, amikor azt hiszi, pontosan látja előre az életét, semmi előjele nincs a változásnak, majd elvesznek tőle mindent, amiben biztos volt, akkor a világ összeomlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerû és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerû és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerûsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti. Stephen King
2. Az ember sorsa az, amit hisz magáról. Ha elhiszi, hogy őt már a kezdet kezdetén "elrontották", eleve kétségbe vonja, hogy változhat, így nem is fog változni. Szendi Gábor
3. Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függünk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom, hová menekülünk, ha mindaz, amiben hittünk, semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül, csak annyit tehetünk, hogy menekülünk.
4. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyû tragédia történjen. Néha elég egy mondat.
5. A jövő tökéletes ismerete tökéletes csapdába ejti az embert a saját jövőjében. Összeomlik tőle az idő. A jelenből jövő lesz. Frank Herbert
6. Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és felborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert. Wass Albert
7. Vannak olyanok, akiket az ember nem mer megsérteni. Azt érzi ilyenkor, hogy a világ összedőlne, a szemünk előtt dőlne össze, ha kimondana bizonyos dolgokat. Ernest Hemingway
8. Akit megcsapott már valaha az összeomlás előszele, örökre megtanulja megbecsülni azt, amikor minden ismerős, állandó, ugyanolyan: az estére megbízható módon jön a reggel, ha elalszik, fel is ébred (...). Ha inni kíván, a keze engedelmeskedik, ha menni akar, a lába elviszi, ha levegőt szeretne venni, kap. Keresztury Tibor
9. Amikor az ember öregszik, amikor mind közelebb kerül a halálhoz, egyre fogynak a vágyai. Minden nap szép - gyönyörûen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserûsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ. Tolnay Klári
10. Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, jól csinálja a dolgait az életben. Aztán valaki felnyitja a szemed, és hirtelen rájössz, hogy az egész világod borul, mint akit kiütöttek. Padlót fogsz.