Ratkó József

Szeretve, szerettetve: így vagy életem kedve.

Vannak olyan dolgok, amelyeket még félelmében sem mond ki az ember, pedig ha kimondaná, megszûnnék a félelem.

Jóban csalódva, ûzve rosszban, szeretlek mindeneknél jobban.

Hirdesse minden, mennyire szeretlek; föld, ég, virág, amire lépsz: a fû! Egy pillanatra sem szabad feledned, mert ez az érzés örökéletû.

Kihunyt a láng. Már csak parázslik. Fölém subát terít az este. Hamvadó tûznél üldögélek, s várom, Kedves, hogy megjelensz-e? De nem! Hogyan is jelennél meg? Belőled csak emlékek élnek...

Lelked kedvessége, hozzám-szívessége ó, be nagyon hiányzik! Szíved hidegétől, idegenségétől testem-lelkem fázik!

Mert nekem a szerelem merész, halálig tartó összeesküvés, gyönyörû, páros lázadás a zsarnok elmúlás ellen.

Emlékszik rád a kezem, emlékszik rád a szám is. E szûkülő világban te vagy hazám is.

A hatalomnak szíve van, bárkibe átültethető, a hatalomnak arca van, amin a bőr cserélhető.

A hatalomnak fegyvere van, mi mást tehetne, lő vele A hatalomnak hatalma van és él, ha visszaél vele.

Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő.