Ugrás a tartalomra
Kihunyt a láng. Már csak parázslik.
Fölém subát terít az este.
Hamvadó tûznél üldögélek,
s várom, Kedves, hogy megjelensz-e?
De nem! Hogyan is jelennél meg?
Belőled csak emlékek élnek...
Kapcsolódó idézetek
-
Ne gyújts tüzet, nem kell, hogy újra lássam
Homályba veszett vonásaidat,
Maradt-e még utánam bármi hátra.
Láng, szenvedély helyén kihûlt salak.
Sötét van. Többé ne is lássalak.
Ferencz Győző
-
Véled kelek, véled fekszem,
Emléked tüzénél melegszem.
Görcsösen, némán átkarollak:
Tört roncsa zátonyult hajómnak.
Első reményem, első álmom,
Utolsó üdvöm, végsugárom.
Betöltetlen, égi ígéret,
Titkon, éjjel szenvedek érted.
Berde Mária
-
Sok szép remény csak sima szükség,
Szerelmeid, a lángjuk füst rég,
Az ölelés kínzó üresség,
Elveszett rég barátság, hûség.
-
A legtöbb láng fölemészti önmagát. Elég. Nem marad belőle sem szeretet, sem barátság, nem marad belőle tartós, hétköznapi boldogság. Ellobban és emlékké válik, vagy még azzá sem. Nem volt benne az a lehetőség, hogy mint a tábortüzek parazsa a téli hóban, meleget adjon, s élhetővé tegye a hideg éjszakát.
Müller Péter
-
A tûz, amely egykor lobogva lángolt,
gyengült, gyengült, és kihunyt csendesen.
Hidd el, fáj a magány. A lélek vágy szeretni,
s én mégsem fogok ezután;
a földön - már tudom - nem részegít le semmi,
az első szerelem csupán.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
-
A tûz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget,
Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet,
Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe,
És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne.
Children of Distance
-
A Nap lement. És én még várok, várok.
Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok:
Szivemre a bánat halk csöppekben csurog.
József Attila
-
Jaj hogy elhullnak szirmaim mire hazaérsz
útra kellene kelnem azt hiszem
legalább elindulni feléd mint ahogy a nap teszi
reggel felkel keleten azonban sohasem ér oda hozzád
ehelyett itthon ülök várlak a sötét konyhában
és üres előttem az asztal
mert úgy tûntél el mint forró leves fölül a gőz.
-
A tábortûz lángja meg sebzett vadként ûz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.
Punnany Massif
-
Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad,
lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem
a megszakíthatatlan messzeséget.
aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem.
Megértem, minden tûz addig ég, amíg van, ami táplálja.
Pethes Mária