Rejtő Jenő

Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják.

Az nevet utoljára, aki először üt.

A szerelem mindig bajt okoz. Tehát kategorikusan közlöm: szerelem nincs! Vagy helyesebben: kizárólag szerelem van. Beszélni kell erről. Nagyon fontos, mert ha kikapcsoljuk a szerelem nevû fogalomzavart az eshetőségek közül, úgy határozott terv szerint élhetünk. És ki mondja, hogy ez nem fontos? Én!

Ne légy hiú és beképzelt, hogy különb és okosabb légy, mint embertársaid.

Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.

Hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.

Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj.

A természet olykor csodát is mûvel. Előfordul, hogy eper- vagy ibolyatermés ütögeti bátortalan fejét a fû között, egy bokor alján, messzi túl az idényszerûsége hónapján. De ez egészen más. Az a csoda! A földi csoda, lelkek csodája, amely örökké az egyszerûség jegyében lép a hívők elé! A gyermek, a földmûves, az anya vagy az ártatlanul elhunyt áldozat robosztus erejû, mitikus szólama, amely legyőzi a komplikált embert. A víztiszta igazság előtt meghajlik a szintetikus lény is, aki épít és ítél.

Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni. De ez a világ a dilettánsoké.

Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz.

A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek.

Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban mûkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.

Az embereknek a nagy lakásokban, kényelemben, a nagy szavak és szép elméletek között fogalmuk sincs, hogy milyen gyötrelmek, milyen szörnyûségek léteznek.

Az igazság, ha elfojtják, lassan ható méreg. Már vastag börtönfalakon, ránehezedő évszázadokon is keresztülrágta magát.

A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.

Hogy is van a csavargók nagy mondása? "Mindenütt jó, de legjobb sehol!"

Az ellenszenvet és baráti érzést legtöbbször nem az okszerûség szövi az emberek között.

Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejû, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy ne viseljen kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnéd a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: nem kell engem tanítani. Bízza csak rám.

Õ nem büntet és nem áll bosszút, nem ítélkezik. Az Isten dolga a büntetés, az ember csak könyörületes lehet.

Eddig csak azt tudta, hogy előítélet van. Hogy a legkisebb gyanú igazságtalan tettekre ragadtatja az embereket. Most ennek a fordítottját tapasztalta. A hitet. A minden bizonyosság nélküli, sőt minden bizonyíték ellenére megingathatatlan hitet.