Reményi József Tamás

Mindig később derül ki, mi és hogyan számított előzménynek, oknak, később és későn megérthető magyarázatnak. Így mûködik maga a világ.

Utólag szoktam irigyelni azokat az embereket, akiknek a sikere, előrejutása, önérvényesítése nagy erőfeszítésbe került, mert az erőfeszítés sokkal alaposabbá, felkészültebbé tesz. Aki pedig könnyen veszi az akadályokat, az hajlamos a felszínességre, felületességre és valamiféle könnyelmûségre.

Az olvasás arra is jó, hogy az ember lássa: ha nem tud elérni egy bizonyos szintet, akkor nem szabad tovább kísérletezni.

A szépírás olyan életmódra kötelező munka, amelyet csak önnön tehetségedről mélyen meggyőződve szabad vállalni.

Az embernek az irodalom az élete, és az élete az irodalom.

Az újkori magyar történelemre jellemző: mindig jön egy politikai fûnyíró, és az egészet úgy, ahogy van, lenyírja. És ilyenkor mintha mindent újra kellene kezdeni.

Akit nem ismerünk elég jól, azt hajlamosak vagyunk utálni, és ami még rosszabb, hajlamosak vagyunk azt feltételezni róla, hogy utál minket.

Az iskola nagyon roncsoló tud lenni, beránt a verklibe. Isten őrizz, hogy a magyartanárokon verjem el a port, nagyon jó tanárokat ismerek. Csupán az iskolának van egy gúzsba kötő jellege, ami a tanítás szépségét, élményét kontrakarírozza.

Egy jó szerkesztő nemcsak irodalmár, hanem egyúttal pedagógus és ápolónő is. (...) Türelemre van szükség, és néha csalódni is lehet, ha olyasvalakit ápolunk, aki erre talán nem szolgált rá.

Az alkotás a legjellemzőbb ponton magányos tevékenység, de e pont előtt és után szükség van egy empatikus kontrollra, a szerkesztő, a kritikus, az irodalmár-kalauz közremûködésére.

Egyre inkább azt tapasztalom, az abszurditásig menően, hogy tényleg nem az számít, mit mondasz, mit írsz, hanem az, hogy honnan beszélsz.

Időskorban sajnos az embergyûlöletre való hajlamosság is nő, vigyázni kell, hogy ne morogjak (...). Önkritikusan szemlélem a magam ódzkodásait, és pedánsan megpróbálok arra vigyázni, hogy ne ítéljek olyasmiről, ami túl van rajtam, amin kívül vagyok, vagy az ízlésem idegenkedik tőle, és azért nem tetszik. A cél, hogy építő legyen a morgásom.