Időskorban sajnos az embergyûlöletre való hajlamosság is nő, vigyázni kell, hogy ne morogjak (...). Önkritikusan szemlélem a magam ódzkodásait, és pedánsan megpróbálok arra vigyázni, hogy ne ítéljek olyasmiről, ami túl van rajtam, amin kívül vagyok, vagy az ízlésem idegenkedik tőle, és azért nem tetszik. A cél, hogy építő legyen a morgásom.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél idősebb lesz valaki, annál fontosabb, hogy ne legyen rossz a modora, annál feltûnőbb és ellenszenvesebb minden hangosság, otrombaság és félszegség. Ami fiatal korban még megjárja valahogy, később elviselhetetlen. Jane Austen
2. Az öregedés elsősorban lelki torzulás, a kor előrehaladtával öles lépteket tesz az érintett az undokosodás sártocsogós útján. Ah... hiszen volt már az ember undok, tizenévesen, akkoriban elmebetegnek gondolt mindenkit, aki elmúlt húsz, s agyoncsapásra érdemesnek. Szelídülése akkor kezdődött, mihelyt túllépett a szülein, azaz szert tett saját háztartásra, munkára, ágypartnerre, gyerekre. Az undoksági görbe pedig abban az életszakaszban hajlott újra fölfelé, amikor az őt követő nemzedékek a nyakára hágtak, elfoglalták a jobb házakat, autókat, munkahelyeket, ágytársakat, megnemzették a saját - minden eddiginél erőszakosabb - utódaikat. Vámos Miklós
3. Egy évtizeddel öregebbnek érzem magam a koromnál. Túl sokat tudok: láttam, ahogy az emberek kimutatták a foguk fehérjét, mikor kétségbeesettek és önzők, és ettől óvatossá váltam. Tettetni tanulok, mosolyogni és bólogatni, hogy kimutassam nem létező együttérzésemet. Igyekszem olyannak tûnni, mint mások, bár legbelül valami eltörött.
4. Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni, amikor ott van. Jó azt jóval hamarább tudni, hogy múló a fiatalság, ez a "minden az enyém" érzet. Az értékrendszerünk is megváltozik egy kicsit, ha a tudatunkba kerül, hogy megöregszünk. Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derût.
5. Amíg az ember részese, legtöbbször szenvedő alanya a tragédiának, addig ritkán tudja azt komédiának nézni. A humorhoz, iróniához kell bizonyos védettség, időn túliság és főleg távlat. Csak az öregség távlatából látjuk, hogy aktív életében mennyi őrültséget csinál az ember, milyen felesleges kanyarokat tesz, ismétel feleslegesen, s milyen kicsinyesen gonosz tud lenni. S csak az öregség időntúliságából visszanézve tudunk mindezen mosolyogni, nevetni, hahotázni.
6. Látom, hogy mások hogyan öregszenek, én meg nem érzem magamon. Azt is látom, hogy egyre randább pasas néz vissza rám a tükörből, de ezt valahogy megszokja az ember. Pont azért jó, ha van tükör a házban, mert nem döbben meg annyira az ember, mint az, aki csak nagy ritkán néz bele. Csányi Vilmos
7. Ha az idős kor biztosítja az embernek a jogot, hogy másokat döfködjön és kritizáljon, akkor annak is megvan a maga vonzereje. Susan Barker
8. Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni.
9. Ahogy idősebb leszek, egyre inkább elegem lesz abból, hogy saját magamat revideáljam, és a mondandómat finomítsam attól félve, hogy a másik ember hogyan fogja ezt értelmezni. Szerintem jobban megéri őszintének lenni.
10. Az emberek sokszor gonoszan viselkednek (...). A felnőtté válás része, hogy megtanuljuk, ne vegyük a szívünkre az ilyesmit.