Republic

Mondd azt, hogy sohase féljek, Mondd azt, a tûz el nem éget, Mondd azt, hogy semmi se fájhat, Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak. Hazudj még nekem!

Jöjj hozzám, bárhonnan, Hogy ne legyek olyan nagyon egymagamban. Volt már rossz, de lesz még jobb, Az is elég, hogy ha szeretsz most valahogy.

Szeress engem, hogyha kérlek. Hideg szél fúj, nagyon fázom, egyedül járom utamat ezen a kerek világon.

Forog ez a tánc, éget a tûz, Csalogat engem és messze ûz, Hét a bánat és hét az öröm, Adj nekem egyet s én megköszönöm.

Csak benned él, csak bennem él ez a furcsa szerelem, ha értenéd, ha érteném, már nem lennél velem.

Együtt indultunk el, te elvesztél a ködben. Én napfényízre vágytam, és álmot ûzni jöttem.

Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér, Szeretni valakit valamiér`... Ne tudja senki, ne értse senki, hogy mér` Szeretni valakit valamiér`... Ezer életen és ezer bajon át Szeretni valakit valamiér`... Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj, Szeretni valakit valamiér`...

Ne mondj semmit, úgyis értem A szemed elárulta már Ne mondd el, hogy miért jöttél Tudom, hogy mást akartál.

Ugyanaz vagyok, Aki megtalált És elveszített.

Utolsó arcomat Neked mutatom most, kedvesem. Elviheted magaddal, Kísérjen utadon szerelmesen.

Rólad szól minden reggel, Hozzád vezet minden út. A világ nélküled már semmit nem jelent, A világ nélküled, meghalt a szó és a csend.

Ha a szívem a szíveddel dobban, Kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, Sose voltál, mindig vagy.

Hányszor gondoltam rád, Hányszor próbáltam nem gondolni rá, Kicsi voltam, még kisebb lettem, Nagyon kicsi vagyok már.

Nem jöttél, nem is írtál, Úgy látszik, ennyit ér a szó. Kimondom, kimondod, elszáll, Minden kifordítható.

Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek, Látni akarom, és érezni azt, amit lehet! Égjen a tûz, engedd, hogy meglássalak, Legyen úgy, ahogy nem szabad!

Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad Belőlem néhány pillanat.

Mindent elviszek és mindent itt hagyok, Sohasem voltam és sohasem vagyok, Te álmodj engem, álmodj tovább, Soha nem veszíthetsz el.

Születni kell újra meg újra, Indulni kell a háborúba, És harcolni kell, Meghalni és szeretni még nem elég. Születni kell minden nappal újra, Álmodni azt, ami nem válhat valóra, És harcolni kell, Meghalni és szeretni még nem elég.

Még néhány óra, és érkezik a sötét Még néhány óra, és érkezik a hideg Dühöngő dáridó tapossa lelkemet Nyomorult valóság, mi lesz mostan Veled?

Bárki jönne, aki helyemre lép, Mondd el neki, milyen szép volt a nyár!