Hányszor gondoltam rád, Hányszor próbáltam nem gondolni rá, Kicsi voltam, még kisebb lettem, Nagyon kicsi vagyok már.

Kapcsolódó idézetek

1. Apró gyermek - egykor remény, álom voltál, most valóság vagy. Veled minden más lesz ezután. Oly` kicsi vagy, mint egy távoli csillag. Vágy, hogy megérintsem a világegyetem szélét. Szeretet, amely örökre elrabolja szívünket.
2. Én úgy szerettelek, Hogy szebben nem lehet, S ha nem is voltam mindig veled, Sose voltam ellened, És csak benned hittem, Most csak azt szégyellem, Hogy így is kevés voltam neked.
3. Én inkább veled lennék, Elfelejteném, de nem megy még, Újra bezárom a kisszobát, Nem akarom látni, ha nincs tovább. Children of Distance
4. Nem akarlak elveszíteni. (...) Egyszer már elveszítettelek, és bele is haltam volna, ha még egy kicsit el lettél volna veszve. Szilvási Lajos
5. Nem tudom, mondhatom-e egyáltalán magamról, hogy kislány voltam - inkább voltam sokáig kisfiú. Fogalmam sincs, de hát ki tudja? Változik ez a dolog. Tilda Swinton
6. Amikor kicsi voltam, azt hittem, ami belül van, gondolatban, az is látszik. De most már tudom, hogy csak annyi látszik belőle, amennyit kimondok. Jókai Anna
7. Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla.
8. Nézd a régi képen e lánykát, Nézd sírásra álló, csöpp száját. (...) Nézd, ő voltam én egyszer régen, És ha kérded, miért sírtam éppen, Mert már akkor tudtam én, hogy te jössz felém, És elrontod nekem a felnőtt életem. Tán úgy, ahogy még senki sem. Kovács Kati
9. Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani. Lev Tolsztoj
10. Sokat gondolok rád ebben az évben, hogy még nem ismerlek, hogy remélem, hogy még nem ismerlek, nem rontottam még el, értelmet adsz majd a veszteségeimnek, ugyanúgy várakozol, gyenge pillanataidban elbizonytalanodsz vagy rettegsz, mint én, amikor eszembe jut, hogy nem létezel, miért léteznél. Horváth László Imre