Richard Bach

Ha megadatik számodra a vágy, akkor az erő, hogy beteljesítsd, is megadatik hozzá.

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

Azok, akik az utazást fontosabbnak tartják önmaguk tökéletesítésénél, lassúak, és nem jutnak el sehová. Azok pedig, akik lemondanak az utazásról, hogy helyette tökéletesedni igyekezzenek, bárhová rögvest elérkeznek.

Ha egy szép pillanatért adósnak érezzük magunkat, legjobb, ha fenékig élvezzük.

Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zûrzavart, melynek közepében ülsz.

Orgonálni könnyû. Elég a helyes billentyût a helyes pillanatban megérinteni, a hangszer elintézi a többit.

A győzelem egyetlen útja néha a fegyverletétel.

Több csúcs megmászása után nem csúszhatsz vissza többé, hanem szárnyakat növesztesz, s repülni kezdesz.

Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.

Mert ő, akit ma szeretek... mert ő meg én már milliószor meghaltunk eddig, mégis ebben a pillanatban, percben, órában, erre az életre együtt vagyunk megint! A halál sem választ el jobban egymástól, mint az élet! Mélyen legbelül valamennyien ismerjük a törvényeket, s az egyik törvény így szól: mindörökké visszatérünk szeretett kedvesünk karjaiba, akár egy éjszakára válunk el, akár a halál választott el bennünket.

Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért, megkapjuk - de a boldogságunkkal fizetünk érte.

Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?

Szabad az életem, akár a madáré, de néha magányosnak tetszik.

Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.

Az unalom két ember között (...) nem a fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.

A legvilágosabban gondolkodó, legfejlettebb lelkek egyben a legmagányosabb emberek!

Rajongások ereje nélkül nem vagyunk egyebek, mint az unalom tengerén veszteglő bárkák.

A bûbájos varázsú dolgok mindig vezetnek bennünket, s védenek is. Szenvedélyes vonzalmaink (...) valamiképp mágikus erők egész hadát rendelik elénk, hogy egyengessék előttünk az utat, hogy átvezessenek szabályok, észérvek és ellenérvek dzsungelén, szakadékok felett, s lebírják a félelmeket, a kétségeket.

Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk.

Azt tanítod a legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod.