Richard Bach

Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tûnik.

Meghalni olyan, mint kánikulai napon mély tóba merülni.

A mondanivalód csak nagyon kevés embert fog érdekelni, de ez így van rendjén. Ne feledd: egy mester értéke nem a köréje csődülő tömeg nagyságával mérhető.

Annyi könyv létezik, mégis mennyit kellene még megírni! A sok téma, mint érett gyümölcs csüng a fa tetején. Nem nagy élvezet felmászni értük az ingatag létrán, kúszni az ágak között, hogy leszedhessük őket - de micsoda öröm, ha megvannak!

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.

Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle.

Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.

Lelkiismereted méri önzésed őszinteségét. Hallgasd figyelmesen.

Ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.

A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. (...) Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

A kötelék, mely igaz családod összefûzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszûnik, utána kezdheti a megszokást elölről.

Ne fordulj el a lehetséges jövőktől, mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belőlük.

Barátaid jobban ismernek téged találkozásotok első percében, mint ahogy ismerőseid megismerhetnek ezer év alatt.

Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.

A legegyszerûbb kérdések a legfontosabbak. Hol születtél? Hol van az otthonod? Mit teszel? Gondolkodj el ezeken a kérdéseken néha, és figyeld, miként változik, amit felelsz.

Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!

Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága - mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?

Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.