Richard Paul Evans

Gyakran elgondolkozom azon a mondáson, hogy "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve". Vajon ez azt jelenti, hogy az emberek szándékai jók, de sosem váltják valóra őket? Vagy inkább azt, hogy jó dolgokat tesznek, de a végkifejlet mégis rossz? Azt hiszem, igazából nem sokat számít, melyik az igazság. Az eredmény így is, úgy is az, hogy általában nem a jó győzedelmeskedik.

Azon törtem a fejem, miért van az, hogy akadnak emberek, akik a megpróbáltatásoktól keserûvé és megtörtté válnak, mások viszont erősebben és együttérzéssel telve keverednek ki a nehéz helyzetekből. Egyszer azt olvastam, hogy ugyanaz a szellő, amely bizonyos lángokat kiolt, másokat még nagyobb erőre szít. Még mindig nem tudom, én miféle láng vagyok.

Lehet, hogy a szerelem nem vak, mindenesetre borzalmasan rövidlátó.

A bosszúállás csak azoknak való, akik még mindig béklyót viselnek.

Úgy tûnik, vannak napok, amikor Isten egy kozmikus váltóval átállítja alattunk a vágányokat, amitől életünk új és ismeretlen irányt vesz. Ezeken a napokon csupán két dologban lehetünk biztosak: jobb, ha nem tudjuk, mi vár ránk. És hogy hátramenetbe sem kapcsolhatunk.

A remény a legvékonyabb szalmaszálba is belekapaszkodik.

Ma meghallottam, ahogy egy amerikai tinédzserlány az itteni gyermekek nélkülözését a sajátjához hasonlította, mondván, neki is milyen rossz, mert a szüleitől csak használt autót kapott. Nincs annál szegényebb, mint aki nem ismeri fel, milyen gazdagságban él.

Azt a napot ünnepeljük, amikor életünk részévé vált. Végül mi másról szólhatna egy születésnapi ünnepség?

Az érzelmek olyanok, akár a vadállatok: nem is sejtjük, milyen hevesek, amíg szabadjára nem engedjük őket.

Az életben, ahogy az irodalomban is, mindennek van eleje, közepe és vége.

A szerelem erősebb a fájdalomnál.

A távollét a szerelemnek olyan, mint a tûznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.

Attól fél, hogy elhagyom őt. Persze honnan tudhatná, hogy elképzelni sem tudom az életemet nélküle?

- Mindig idegeneknek meséljük el a legféltettebb titkainkat. - Szerinted miért van ez? - Talán mert ők nem tudják felhasználni ellenünk, amit hallanak.

Mindennap követsz (...) el hibákat, de a szeretet valamiképp elmossa őket, mint amikor a hullám megtisztítja a partot.

A gyerekek nem használati utasítással születnek. Mindegyiket külön meg kell fejteni, és mire sikerül, már fel is nőttek.

Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket.