Robert Wright

Csak azért, hogy én győzzek, neked nem kell feltétlenül veszítened.

Fenntartásokkal kell kezelnünk azon intuíciónkat, miszerint a világ észlelésének megszokott módja elvezethet a világgal kapcsolatos igazság felismeréséhez.

Az evolúciós pszichológia (...) annak tanulmányozása, miként terveztetett az emberi agy a természetes kiválasztódás útján akképp, hogy félrevezessen, sőt mi több, rabigába hajtson bennünket.

A természetes kiválasztódásnak megvannak a maga erényei, és inkább alakuljak ki általa, mint sehogyan sem, hiszen - legalábbis az én belátásom szerint - az univerzum ezt a két opciót kínálja nekünk.

Arra a kérdésre, hogy "miféle észlelések, gondolatok és érzések vezetnek át az életen mindennap?", a válasz - a legalapvetőbb szinten - nem az, hogy "azok az észlelések, gondolatok és érzések, amelyek pontos képet adnak a valóságról." Nem. Legalapvetőbb szinten a válasz a következő: "Azok az észlelések, gondolatok és érzések, amelyek segítettek felmenőinknek átörökíteni génjeiket a következő nemzedékbe." Hogy ezek az észlelések, gondolatok és érzések vajon hiteles valóságlátáshoz vezetnek-e bennünket, - szigorúan szólva - nem számít.

Az öröm nem tarthat örökké. Elvégre, ha az öröm nem csillapodna, sosem keresnénk újra; az első étkezésünk az utolsó is volna egyben, mert sosem törne ránk ismét az éhségérzet.

Nem viszonyulok ellenségesen az emberiséghez mint olyanhoz. Valójában kifejezetten melegszívûén viszonyulok az emberekhez. Csupán az egyes emberekkel vannak problémáim. Némi szkepticizmussal szemlélem az emberek mozgatórugóit és a jellemüket, és ez a kritikus megközelítés gyakorta harsány ítélkezésbe torkollhat. Különösen kemény vagyok azokkal az emberekkel szemben, akik nem értenek egyet velem számomra fontos morális vagy politikai kérdésekben. Ha egyszer az ideológiai határmezsgyém túloldalára kerülnek, attól kezdve nemigen tudnak nagyvonalú vagy rokonszenvező gondolatokat ébreszteni bennem.

A legkevésbé könnyen meditáló emberek azok, akiknek a legnagyobb szüksége volna a meditáció segítségére.

A természetes kiválasztódás nem úgy tervezte az agyunkat, hogy tisztán lássuk a világot, hanem úgy, hogy az észlelésünk és a hiedelmeink segítségével gondoskodjunk a génjeinkről.

Minél mélyebbre ásunk az elménkben, annál inkább olybá tûnik, mintha egy csomó különféle játékos mozogna benne, akik néha együttmûködnek, máskor azonban viaskodnak egymással, és az a győztes, amelyik bizonyos értelemben a legerősebb. Más szóval egyfajta dzsungelharc folyik odabent, és nem mi vagyunk a dzsungel királya.

Minden gondolat közül, amely egy adott pillanatban földalatti harcot vív, talán az érdemesül a tudatos szférába való bejutásra, amelyiknek a legmagasabb a vele kapcsolatos érzelmi töltete.

Érzéseink megsúgják, mit gondoljunk, s miután már eleget gondolkoztunk, azt is megmondják, mi a teendőnk. Evolúciós fejlődésünk története során a gondolkodás egyre nagyobb szerepet játszott a cselekvést illetően, ám a gondolkodási folyamat elején és végén mindig is érzések álltak.

Az egész érzelmi infrastruktúrát fenntartásokkal kell kezelnünk, miután azt a természetes kiválasztódás építette fel, melynek végső célja nem a tisztább gondolkodás és észlelés elősegítése, hanem azon észlelések és gondolatok támogatása, amelyek génjeink sikeresebb elterjesztését szolgálták a múltban.

Olykor, ha figyelmen kívül hagyjuk a lényeget, jobban elmerülhetünk a dolgok gazdagságában.

A dolgok, amelyek látszólag függetlenül léteznek más dolgoktól, valójában létezésük és természetük révén mégis más dolgoktól függnek. A fáknak napfényre és vízre van szükségük, és valóban folyamatosan változnak általuk, illetve több más mindentől, amelyekkel kapcsolatba kerülnek. A folyamoknak, tavaknak és óceánoknak esőre van szükségük, az esőnek pedig a folyamokra, a tavakra és az óceánokra. Az embernek szüksége van levegőre, a körülötte keringő levegőnek pedig nem olyan volna az összetétele, ha az emberek nem lélegeznék be és ki. Másképp fogalmazva, semminek nincs immanens létezése; semmi nem tartalmazza az önmagán belül zajló létezés valamennyi összetevőjét; semmi sem elegendő önmagában és önmagának.

Aki nem bírja az ellentmondásokat, annak nem való a keleti filozófia. (És (...) a kvantumfizika sem.)

Az én alapvető látásmódom a vallásokról az, hogy a legfontosabb kérdés nem a specifikus tartalom, hanem inkább az, hogy milyen ember leszel a hited által.

Hallottam már embereket olyan mély elkötelezettséggel érvelni egy jó bor vagy valamely mûvészeti alkotás kapcsán, mintha valóban meggyőződéssel hittek volna abban, hogy nekik van igazuk, a másik ember pedig téved. Ez a baj az érzésekkel (...), hogy olyan pontos véleményt alkotnak, hogy észre sem vesszük, valójában az érzések alkotják az "ítéletet", s mi azt hisszük, az ítélet objektív.

Az egyik legnagyobb probléma a világon az, hogy az emberek rossz dolgokat mûvelnek, utána pedig nem érzik szükségét annak, hogy önkritikát gyakoroljanak.