Ugrás a tartalomra
Arra a kérdésre, hogy "miféle észlelések, gondolatok és érzések vezetnek át az életen mindennap?", a válasz - a legalapvetőbb szinten - nem az, hogy "azok az észlelések, gondolatok és érzések, amelyek pontos képet adnak a valóságról." Nem. Legalapvetőbb szinten a válasz a következő: "Azok az észlelések, gondolatok és érzések, amelyek segítettek felmenőinknek átörökíteni génjeiket a következő nemzedékbe." Hogy ezek az észlelések, gondolatok és érzések vajon hiteles valóságlátáshoz vezetnek-e bennünket, - szigorúan szólva - nem számít.
Kapcsolódó idézetek
-
Magunkba nézve azt találjuk, hogy a szubjektív élmény szorosan összefügg az észleléssel és az irányítással - azzal, hogy amit érzékelünk, abból kitaláljuk, mit tegyünk. De miért éppen ehhez kapcsolódik a tudatos élmény? Miért nem valami máshoz? Miért nem a test alapritmusaihoz, vagy a sejtosztódáshoz, vagy magához az élet mûködéséhez? Egyesek szerint ezek is a részei, csak kevésbé vesszük észre őket. Én inkább úgy gondolom, hogy a tudatos tapasztalat nem egyszerûen abból születik, hogy a rendszer mûködik, hanem abból, hogy rögzíti azt, ami számít. Ezek az ingerek érkezhetnek kívülről és belülről is, a lényeg, hogy azért követjük őket, mert jelentőségük van, és választ kívánnak. A tudatosságnak tehát funkciója van, nem pusztán a létezés biológiai mellékterméke.
Peter Godfrey-Smith
-
Van egy közkeletû félreértése az észlelésnek, miszerint csak csetlünk-botlunk a világban, és passzívan befogadjuk az érzékszerveink közvetítette információkat, akár egy videokamera. Valójában már jó ideje tudjuk, hogy az észlelés sokkal összetettebb vagy kreatívabb folyamat. A teremtő agy állandóan jóslatokat állít elő arról, mi fog történni, amelyek a korábbi tapasztalatainkon alapulnak. Amiről azt hisszük, hogy látjuk vagy halljuk, az nemcsak az érzékszerveinktől kapott információkból származik, hanem ebből a teremtő, jósló folyamatból is. (...) Amikor nagyobb az észlelési bizonytalanság, amikor több zaj van a rendszerben, akkor jobban függünk az előzetes hiteinktől, hogy kiegyenlítsük a bizonytalanságot. (...) A hallucinációk és téveszmék történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk, hogy jobban előrejelezhessük, mi vár ránk legközelebb.
-
Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé.
Anil Seth
-
Az emberek sokkal gyakrabban hallgatnak a megérzéseikre, mint gondolják. Szerintem azok vezetnek át bennünket az életen.
-
Az energia követi a gondolatot; afelé haladunk, amit képesek vagyunk elképzelni és e határokon nem juthatunk túl. Tapasztalatainkat a feltételezéseink, az elvárásaink és a hiedelmeink színezik, teremtik meg; ha megváltoztatjuk elvárásainkat, az élet összes aspektusával kapcsolatos tapasztalatainkat is megváltoztatjuk.
Dan Millman
-
Nem maguk az események szabják meg a reagálásunkat, hanem az, hogy miként gondolunk rájuk. Az eseményeknek önmagukban nem áll hatalmukban ilyen vagy olyan irányba befolyásolni az érzelmeinket. Ami valójában befolyásol, az a velük kapcsolatos állásfoglalásunk, hogy miként ítéljük meg az eseményeket, és hogy milyen viszonyulás mellett döntünk. A hozzáállásunk, a szemszögünk, a körülmények, az egésznek az átfogó értelme adja meg az esemény érzelmi töltetét, és ez az, ami befolyásol.
-
A világnézet, ha igazi, minden nép és foglalkozás embereit befogadja és értelmileg, érzelmileg kielégíti, hiszen éppen ezért világnézet. Nem úgy, hogy örökölt emberi mivoltunkból, színes vagy fehér bőrükből, és nem úgy, hogy eredeti természeti élményvilágukból kiforgatja őket, hanem magába fogadja, és kölcsönösen gazdagodnak vele.
-
Az érzelmek beletartoznak életünk egyenletébe, de nem jelentik az egész életet. Csak mert valamit jónak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban jó is. Csak mert valamit rossznak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban rossz is. Az érzelmek pusztán jelzőtáblák, neurobiológiánk javaslatai, nem parancsok. Tehát nem kell feltétlenül bízni bennük, sőt, hitem szerint inkább hozzá kellene szoktatni magunkat, hogy megkérdőjelezzük őket.
Mark Manson
-
Mi értelme van az emberi létnek? Gondolatainkat a hétköznapok uralják, ezért ha e kérdéssel szembesülünk, rendszerint az életünkből merítünk választ, s a családot, esetleg a szakmai sikert emlegetjük. Mások szerint erényesen kell élnünk, vagy eleget kell tennünk az élet által ránk rótt kötelességeknek, s közben hinni a Megváltásban. Az élet mélyebb értelmét nem nagyon firtatjuk, vagy a Mindenhatóra bízzuk a választ. Pedig agyunk az ismert világ egyetlen olyan képződménye, amely e problémát képes megfogalmazni, sőt az adott ismeretek szintjén választ is adni rá. A válasz félelmetesnek tûnhet, különösen, ha a Gondviseléssel és az örökléttel a rideg magányt és a teljes megsemmisülést állítjuk szembe.
Boldogkői Zsolt
-
A kérdések és nem a válaszok a fontosak, mert a válaszok sohasem teljesek, mindig behatárolják őket a fizikai érzékeink. És soha nem teljesen igazak, mert az isteni titkokra adott emberi "válaszokat" mindig átszínezi az adott kultúra, társadalom, célszerûség, előítélet; a kapzsiság és a többi halálos bûn. Mindezek ellenére azonban az embereknek hinniük kell. A szemmel láthatatlan dolgokba vetett hit az, ami táplálja a kreativitásunkat, sarkall minket olyan teljesítményekre, amiket nem lehet természetes jelenségekkel megmagyarázni, és az teszi lehetővé, hogy meghaladjuk a fizikai világunk határait.