Az egész érzelmi infrastruktúrát fenntartásokkal kell kezelnünk, miután azt a természetes kiválasztódás építette fel, melynek végső célja nem a tisztább gondolkodás és észlelés elősegítése, hanem azon észlelések és gondolatok támogatása, amelyek génjeink sikeresebb elterjesztését szolgálták a múltban.

Kapcsolódó idézetek

1. A természetes kiválasztódás nem úgy tervezte az agyunkat, hogy tisztán lássuk a világot, hanem úgy, hogy az észlelésünk és a hiedelmeink segítségével gondoskodjunk a génjeinkről. Robert Wright
2. Rossz hír azoknak, akik a földi paradicsomot akarják elhozni, hogy belső biokémiai rendszerünk, úgy látszik, boldogságunk nagyjából egyenletes szinten tartására van programozva. A boldogságra nem vonatkozik a természetes kiválasztódás - egy boldog remete génkészlete kihalásra van ítélve, míg két szorongó szülő génjei átruházódnak a következő nemzedékre. A boldogság és szomorúság csupán annyiban játszik szerepet az evolúcióban, amennyiben elősegítik vagy hátráltatják a fennmaradást és szaporodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy az evolúció se nem túl boldogra, se nem túl szomorúra formált minket. Így képesek vagyunk ideiglenesen élvezni a kellemes érzeteket, de ezek sosem tartanak örökké. Előbb vagy utóbb elmúlnak, és átadják helyüket a kellemetlen érzeteknek. Yuval Noah Harari
3. Az intelligencia evolúciósan kifejlesztett alapcélja az ön- és fajfenntartás. Ezt adta a biológiai történelmünk a mi intelligenciánknak (és egyébként az összes más állat intelligenciájának is). De az önfenntartás nem az intelligenciából, hanem a mi biológiánkból következik. Az a szándék, hogy folyamatosan egyben tartsam magam, hogy megvédjem magam attól, hogy "kikapcsoljanak", attól, hogy fájdalmat okozzanak nekem, attól, hogy elhagyjanak, megcsaljanak, becsapjanak... - ezek nem az intelligenciából következnek. Ezekre használjuk az intelligenciánkat több-kevesebb sikerrel. A céljaink, szándékaink komplexitása egyre nőtt az intelligenciánk mértékével: egyre több személyes célt határozunk meg, egyre inkább önkifejezőek akarunk lenni, önmagunk lenni..., ám ezek mind a kultúránk melléktermékei. Szertics Gergely
4. Az agyunk őseink természetes kiválasztódás útján létrejött észlelési reflexeinek a megtestesülése, amelyek egyesültek a saját reflexeinkkel és a bennünket körülvevő kultúráéval is. Ezeket viszont a fejlődés és tanulás mechanizmusai befolyásolták, aminek eredményeként csak azt látjuk, ami a múltban segítette az életben maradásunkat - és semmi mást. Beau Lotto
5. Az embereknek fel kell ismerniük, hogy gondolataik elsődlegesebbek, mint a génjeik, mert a gondolataink befolyásolják a környezetet, ami aztán alakítja a génjeinket. Bruce Harold Lipton
6. Az evolúció nem állította be úgy az agyi folyamatainkat, hogy azok olyan hiteket alakítsanak ki, amelyek igazodnak a valósághoz. Úgy konfigurálta azokat, hogy az olyan hiteket részesítsék előnyben, amelyek a túlélést elősegítő magatartást generálnak. Ennek a két megfontolásnak nem kell szükségszerûen egybeesnie. Brian Greene
7. Minden emberi elme, amit valaha is megnéztünk - elsősorban is beleértve az ember saját elméjét, amelyet "belülről" tudunk megnézni -, nem csupán a természetes kiválasztódás, de az óriási mérvû kulturális átalakítás terméke is. Daniel Dennett
8. A természetes kiválasztódás elve a faj túlélését, illetve általában az életfolyamat fenntartását szolgálja, és nem az egységes jólétét. Az életnek ez a megállíthatatlan ereje vakon tör előre, és kíméletlenül kihasználja, majd elpusztítja az élőlényeket, az amőbáktól kezdve az emberi lényekig. Hankiss Elemér
9. Nekünk mégis csak elsősorban a jövő a fontos, a tradíció nem öncél előttünk. Nem akarunk belecsontosodni elért életformákba, nem akarunk a rohanva növő és fejlődő élet elé gátakat emelni... Mi a folytonosságot akarjuk. Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsenek meghódítani a jövőt; de főként azt, hogy ne kelljen a mának újra és újra megállnia olyan feladatok előtt, amelyeket már a múlt megoldott. Kner Imre
10. Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől. Popper Péter