Robin Dunbar

Viktoriánus öregasszonyok módjára sok időt töltünk azzal, hogy homályos ablakokon át puha és meleg szobákba kukucskálunk be, melyek nevetéssel és boldog kapcsolatokban elmerült emberekkel teltek.

A barátság és a magány ugyanannak a társadalmi pénzérmének a két oldalát jelentik, és az egyikről a másikra váltogatva megyünk végig az életen.

A modern világban, (...) amikor azt hittük, hogy a társas élet javulni fog, egyszerre szembetaláljuk magunkat a magány pestisével.

A barátok virtuális aszpirinként mûködnek, eltüntetve azokat a pillanatnyi tüneteket, amelyek kifárasztanak és nyomottá tesznek.

Mindannyian sokkal kevésbé segítünk idegeneknek vagy alig ismerős embereknek, bármit is hangoztassunk ez ügyben. A barátkozás azonban nagy erőfeszítést és időt igényel. Nem olyasmiről van szó, amit egy csésze kávé mellett el lehet érni - többek közt azért nem, mert már mindenkinek megvan a saját baráti hálózata, s az, hogy teret és időt kínáljon számodra új barátként, azt fogja jelenteni, hogy fel kell áldoznia egy másvalakivel korábbról meglévő barátságát.

Egy futballcsapat (...) nem 11 egyéni játékos, aki összevissza szaladgál a pályán, hogy a lehető legtöbb gólt szerezze, és ehhez, ha kell, elszedik a labdát a saját csapattársaiktól is. Ehelyett 11 játékos csapatáról van szó, akik összehangolják cselekvésüket annak érdekében, hogy gólt érjenek el. A rendes fociban a csatároknak és a hátvédeknek más-más szerepük van, s ehhez a feladathoz kell ragaszkodniuk, nem pedig, mint a grundon, csak a labda után rohangálnak. Az igazán sikeres csapatoknál mindegyik játékos annyira rá van hangolva, hogy a többiek mit játszanak a csapatban, hogy pontosan tudják, bármely pillanatban ki hol lesz; pontosan tudják, hogy akinél a labda van, hova fogja azt rúgni, s még a labda érkezése előtt már azon a helyen várják azt. Ehhez arra van szükség, hogy kívülről tudják, mit is gondol a másik.

Amikor az emberek elköltöznek, s nem tudnak a továbbiakban sûrûn találkozni, akkor a barátságok meglepően könnyen elsorvadnak. (...) A nagyon erős barátságokból is csupán ismeretség válik már akár három év során.

Nagyon ritkán válik olyan szorossá a barátság, hogy túlélje az idő próbáját.

Van egy fontos különbség a mosoly és a nevetés között. Míg a nevetés a majmok játékmimikájából származik, addig a mosoly ugyanezen majmok önalávető arckifejezéséből. Majmoknál a fogakat eltakaró mimika önalávetést vagy önfeladást jelez, szemben a nevetés fogakat villantó arckifejezésével. A mosolynál is megmutatjuk ugyan a fogunkat, de össze vannak zárva. Mindkettő a barátságról szól, az egyik a kötődésről, a másik az alárendelődésről. Ezért mosolygunk olyan sokat, amikor idegesek vagy zavarban vagyunk, vagy olyasvalakinek mutatnak be, akit nem ismerünk, s úgy gondoljuk, hogy az illető valamiképpen fölényben van velünk szemben.

Akárcsak barátra bukkanni, az igazi szerelmi partnert megtalálni is felér egy lottóötössel, többnyire mégis azt igényli, hogy kompromisszumukat kössünk az eszményeinkkel.

A végtelenségig várhatsz a fehér lovon érkező hercegre, de mindenki őrá pályázik, és csak egyikőtöket fogja kiválasztani hercegnőnek. A többiek (...) csatlakoznak az öregasszonyokhoz, akik hiába várakoznak a falu lócáin.

Íme, a legrövidebb történet, amit valaha elmeséltek. Két mondatból áll: Szakítsunk! Ki ő?

A kapcsolatok két módon halnak el: vagy lépésenként elhalványulva, vagy pedig katasztrofális összeomlással. Az utóbbit a szerelmi viszonyokkal asszociáljuk, talán mert az ilyen szakítások jó része óhatatlanul látványosabb nyilvános jelenetekhez vezet. A másik oldalon a barátságok kevésbé intimek, így kisebb a szakadék, amelybe bele lehet zuhanni, ezért gyakran csak csöndben elszürkülnek. Nem teszek erőfeszítéseket, hogy elégszer találkozzam veled, fokozatosan kicsúszol emlékezetemből, ahogy lefelé siklasz baráthálózatom rétegein át, hogy végül az alkalmi ismerősök és a "néha összefutok vele" legkülsőbb rétegeiben végezd.

A családi kapcsolatok szorosan integrált hálózata azt jelenti, hogy az emberek nem tévesztenek teljesen szem elől. A minden családban meglévő rokoni megfigyelők áthidalják a felbomlást azzal, hogy mindenki sorsáról mindenkit tájékoztatnak. Sosem tudsz elmenekülni, hacsak minden kapcsolatot el nem vágsz.

Hat lényegi szabályt állapítottak meg, melyek szükségesek egy tartós kapcsolat kialakításához: kiállni a barát mellett, amikor nincs ott; fontos híreket megosztani a baráttal; érzelmi támaszt nyújtani, amikor szüksége van rá; bízni egymásban és bizalmaskodni; szükség esetén önként segíteni; és erőfeszítéseket tenni arra, hogy a másikat boldoggá tegyük. Szerintük bármelyik szabály megszegése gyengíti a kapcsolatot, és ha többet is megsértünk, az valószínûleg elvezet a teljes kudarchoz.

Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz.

A Facebook és egyéb digitális közegek nagyon jók lehetnek a barátság fenntartására, amikor nehéz találkoznunk. Úgy érzem azonban, hogy pusztán lelassítja azt a folyamatot, ahogyan a barátságok idővel természetszerûen kihunynak, amikor nincs állandó megerősítésük. Végső soron, hacsak nem valami mélyen erős kapcsolatról van szó, a digitális világon semmi sem fogja megakadályozni, hogy a barátság csendben ismerősséggé minősüljön le - valaki, akit valamikor ismertem. A barátságok fenntartásához alapvetően fontos, hogy időnként találkozzunk felújítani a "lángot".

Az élet homokozójában (...) ha valaki homokot önt a fejedre, akkor nem tudsz kimenni és megsértődve elvonulni. Egyszerûen össze kell szedned magadat, és meg kell tanulnod a diplomáciai és kompromisszum iránti készségeket, melyek lehetővé teszik, hogy a felnőtt élet világában ródd utadat.