Rose Tremain

Néha a láthatáron feketéllik egy rettenetes vihar, mégsem tör ki, hanem fokozatosan továbbmegy, és feledésbe merül.

Hol kezdődik az, hogy mi "tartozik" ránk, és hol ér véget? Ez korunk nagy kérdése, barátaim: hogy milyen messzire mehetünk abban, ami felebarátaink életét érinti. Közömbösségre törekszünk. (...) De erkölcsi szempontból a közöny nem bûn-e?

A fiúk csak összetörik az ember szívét.

Értelmetlen megváltoztatni azt, amit nem tudunk.

Nem vagyok boldog. Vagy csak annyira, amennyire egy rabszolga nem ismer más boldogságot, mint a gazdája jóindulatú érintését.

Mindenki csak ígérget. De sosem tartják be a szavukat. A világon mindenki rászed minket, aztán mi is cserben hagyjuk magunkat.

A zene végtelenül fontos az emberi életben. Olyan helyen érint meg minket, ahol semmi más.