Rupi Kaur

Csilliárddolláros iparág omlana össze, ha elhinnénk, hogy már elég szépek vagyunk.

Nem találtam balladákat nem olvastam könyveket a gyászról amibe akkor zuhanunk ha elhagynak a barátok ez a szívfájdalom nem úgy söpör el mint a cunami lassú rák inkább az a fajta ami hónapokig nem mutatkozik nincsenek látható jelei egy fájdalom itt hasogató fej ott de elviselhető rák vagy cunami a vége ugyanaz barát vagy szerelem a veszteség az veszteség.

A szíved helyén biztosan lépesméz dobog mi másért lehetne egy férfi ennyire édes.

Gondolj a virágokra amiket elültetsz a kertben évről évre ők megtanítják neked hogy az embereknek is muszáj elhervadni levelet hullatni gyökeret ereszteni növekedni hogy virágozhassanak.

Elmentél és én még mindig akartalak pedig olyasvalakit érdemeltem aki maradni akart.

Hogy el tudjak aludni el kell képzelnem a tested amint az enyém mögé gömbölyödik kifli a kiflibe simul és hallom a lélegzeted hangját.

Nem az tör össze amit hátrahagytunk az amit építhettünk volna ha maradunk.

A reggel első pillanatában élek amikor csak félig vagyok tudatomnál hallom kint a kolibriket ahogy a virágokkal flörtölnek hallom a kuncogó virágokat az egyre féltékenyebb méheket és megfordulok hogy felébresszelek az összezuhanás kezdődik elölről a zihálás a jajgatás a sokk mert rádöbbenek hogy elmentél.

A kolibrik azt mesélik más lett a hajad mondom nem érdekel közben hallgatom ahogy leírnak minden apró részletet.

Bármi lehetnék a világon de én az övé akartam lenni.

Ahányszor azt mondod a lányodnak hogy csak szeretetből kiabálsz vele arra tanítod hogy keverje össze a haragot a kedvességgel ami jó ötletnek tûnhet amíg bízni nem kezd azokban a férfiakban akik bántják mert annyira olyanok mint te.

A magány iróniája hogy mindannyian egyszerre érezzük.

Ne téveszd össze a sót a cukorral ha veled akar lenni veled lesz ilyen egyszerû.

Hazudnék ha azt mondanám hogy eláll tőled a szavam az igazság az hogy úgy elgyengül tőled a nyelvem hogy elfelejti milyen nyelven beszél.

Mind annyira szépnek születtünk

Zene voltam de te levágtad a füledet.

Egyikünk sem boldog de egyikünknek sincs mehetnékje újra meg újra összetörjük hát egymást és elnevezzük szerelemnek.