Rupi Kaur

A depresszió némán közelít soha nem hallani aztán hirtelen mindent betölt a hangja a fejedben.

A tudatom a testem és én mind egy helyen élünk de úgy érzem, mintha három teljesen különböző ember volnánk - szétválasztva.

Nem tudok semmi olyanról ami némábban lenne hangos a szorongásnál.

Magányos vagy de nem vagy egyedül - nem mindegy.

Elveszítesz mindent ha nem szereted önmagad - és minden a tiéd ha igen.

A szorongás olyan mintha egy épületről lógnék lefelé és tudnám hogy a kezem bármelyik pillanatban lecsúszhat.

Nem vesztetted el a boldogság mindig is itt volt - csak nem tudtál figyelni rá.

Amit átéltünk bennünk él.

Karnevált akarok fanfárt akarok konfettit akarok csinnadrattát akarok azoknak akik csendben viselik harsány éljenzést akarok mindenkinek aki felébred és a nap felé indul miközben egy árnyék húzza vissza befelé.

Néha a "szeretlek" azt jelenti szeretni akarlak

Ne kérdezd miért nem mentem el úgy beszûkítette a világomat hogy nem láttam a kijáratot - csoda hogy egyáltalán kijutottam.

Ha valakinek nincs szíve nem megoldás hogy felkínálod neki a tiédet.

Ha az ember bevándorló leszegett fejjel dolgozik tovább ha az ember menekült és nincsenek papírjai ha bûnözőnek kívülállónak terroristának köcsög turbánosnak nevezik addig dolgozik amíg elporladnak a csontjai csakis saját magára számíthat.

A szívem szakad bele ha olyan emberekről hallok akik kevesebbért gürcölnek mint amit érnek hogyan tudunk aludni éjszakánként tudván hogy a rendszer amit fenntartunk a társadalmunk építőköveit másodrendû polgárokként kezeli holott éppen miattuk foroghatnak tovább a világ kerekei.

A föld elterpeszkedett és azt mondta "csak pihenj le rajtam" a fák azt mondták "életet adunk neked" a levegő azt mondta "lélegezz be" a bolygó azt mondta "vigyázz arra ami rád vigyáz" mi pedig hátat fordítottunk nekik.

Tönkretettük az egyetlen otthonunkat a kényelem és a profit kedvéért pedig egyikből sem húzunk majd hasznot ha a föld egyszer nem kap majd levegőt.

Már megvan minden ami teljessé tehet minket csak ezek nem tárgyak hanem emberek és nevetés és kapcsolatok.

A teljesítményt nem abban mérik mennyit dolgozom egy nap hanem hogy megtalálom-e az egyensúlyt azzal ami az egészséges élethez kell - az teljesít aki tudja mikor pihenjen.

Tisztelnem kell a tudatomat és a testemet ha azt akarom hogy az út sokáig tartson.

Egyedül a te véleményed számít rólad.