Ryan Holiday

A gyerekek soha nem "akadályoznak" a karrierünkben, soha nem "hátráltatnak". Nem zavarhatnak a munkában, hiszen ők a mi munkánk.

Szülőnek lenni ugyanolyan élethosszig tartó tevékenység, mint a bölcsesség keresése.

Nem lehet elégszer mondani − de azért megpróbálhatod: Szeretlek. Büszke vagyok rád. Téged szeretlek, olyannak, amilyen vagy. Különleges vagy. Elég vagy. A világon te vagy számomra a legfontosabb.

Sohasem hagynánk, hogy mások úgy rángassanak kötélen bennünket, ahogy hirtelen támadó érzéseink teszik. Ideje ezt belátnunk - nem vagyunk bábok, akik önkéntelenül is saját érzéseik kiszámíthatatlan ritmusára táncolnak. Ha valóban önálló, független emberek vagyunk, ideje visszavenni az irányítást saját érzéseinktől.

Még ha ártalmatlan szokásokról is van szó, miért kellene engedelmeskednünk a hasunknak, az ágyékunknak, vagy annak az elektronikus eszköznek, amely szinte élő szervként, fizikailag kapcsolódik hozzánk? A test nem uralkodhat fölöttünk. És a szokások sem. Nekünk kell uralkodnunk.

A nagyság nem csak abból fakad, amit valaki megtesz, hanem abból is, amit nem hajlandó megtenni.

Mi történt legutóbb, amikor megszerezted, amire éppen akkor annyira vágytál? Meddig tartott az érzés (összehasonlítva a vásárló bûntudatával)? Honnan tudod, hogy új szerzeményed valójában nem igazán könnyíti meg az életedet? Onnan, hogy a legutóbbi sem tette. Nézd meg a lomosfiókodat, és ott lesznek a bizonyítékok.

A mértéktelenség öröme mindig átmeneti. Ellenben az önfegyelem nem az élvezet elutasítását jelenti, hanem azt, ahogy elfogadjuk az élvezetet. Bánjunk jól a testünkkel, mérsékeljük vágyainkat, dolgozzunk keményen, mozogjunk, tevékenykedjünk - ezeknek semmi közük a büntetéshez. Ez csupán munka, amelynek jutalma az élvezet.

Uraljuk a testünket, mielőtt a testünk uralna bennünket!

A test ostoba, és nekünk kell megvédenünk önmagától. A test addig akar enni, amíg megtelik. Már nem éhes, de még mindig tömi magát. (...) A test azonnal akarja, amire vágyik. A következményekkel majd később foglalkozik. Nekünk kell okosnak lennünk, kellő önuralommal és önismerettel rendelkezni ahhoz, hogy beavatkozzunk, és megelőzzük a következményeket.

Bármilyen sikert akarsz elérni, tartsd észben, hogy valaki más már elérte, utálta, és elhitette magával, hogy egy kicsivel több majd megoldja a problémáit.

Hiába kívánod, hogy bár magasabb vagy épp alacsonyabb lennél; netán arra vágysz, bárcsak másik országba születtél volna. Bármilyen elszántan is próbálkozol, nem kényszerítheted az embereket, hogy megkedveljenek, arról nem is beszélve, hogy minden egyes perc, amit efféle megváltoztathatatlan dolgokra pazarolsz, olyan dolgoktól veszi el az időt, amiket igenis befolyásolhatnál!

Nemet mondani az egyik legnehezebb dolog az életben. Meghívások, kérések, kötelezettségek - hiszen mindenki más is így él körülöttünk. Nemet mondani néhány különösen időfaló érzésre - a haragra, izgalomra, nyugtalanságra, gyötrődésre vagy a vágyakozásra - talán még nagyobb kihívás.

Ha tetteidet nem egy cél vagy konkrét szándék irányítja, honnan tudod, min is kellene munkálkodnod a hétköznapokban? Hogy veszed észre, ha elérted a célod, vagy ha letértél a kijelölt ösvényről, ha sosem definiáltad pontosan, mire is törekszel? A válasz: sehogy.

Ahogy öregszünk, kudarcaink tétje lassan egyre komolyabbá válik. Már nem csak egy félévi jegyről vagy egy verseny trófeájáról van szó, hanem a saját jólétedről és a képességedről, hogy valahogy kezelni tudd a világot, ami körülvesz. Ne hagyd, hogy ez megijesszen, (...) fogj hozzá a munkához! A többi jön magától.

Minél több mindenre vágyunk és minél többet dolgozunk, hogy megszerezhessük őket, annál kevésbé élvezzük az életünket - és annál kevésbé vagyunk szabadok.

Az egyik legfelszabadítóbb dolog, amit a mai, nonstop médiakapcsolatban élő világban megtehetsz az, hogy kimondod: "Nem tudom." Ugyanez kicsit provokatívabban: "Nem érdekel.".

Minél nagyobb hévvel vetjük magunkat a munkába, minél elfoglaltabbá válunk, és minél többet tanulunk és olvasunk, annál távolabb sodródunk a filozófiától. Felvesszük a napi rutin ritmusát. Pénzt keresünk, kiéljük kreatív indíttatásainkat, sürgölődünk és feloldódunk az életben. Ránézésre minden a lehető legjobban alakul. De közben mégis eltávolodunk a filozófiától. Elhanyagoljuk a bölcseletet, ami már önmagában is probléma - a stressz nyomása egyre nő, elménkre köd borul, és megfeledkezünk a valóban fontos dolgokról.

Fontos, hogy a kísértéseket összekössük konkrét következményeikkel. Amint megérted, hogy az élvezetnek behódolni károsabb, mint ellenállni neki, a kísértés is sokat veszít az erejéből. Az önuralom válik a valódi élvezetté, a kísértés pedig megbánássá alakul.

Minden, amire szükséged lehet - értelem és intelligencia formájában - rég ott van a fejedben. Az igazi kihívás az, hogy használd is, amid van. Az igazi próba az, hogy az érzelmeid, hirtelen testi vágyaid vagy épp hullámzó hormonjaid helyett az eszed uralkodjon.