Sally Rooney

Az egyetemen sok irodalmár számára a könyv elsősorban eszköz ahhoz, hogy mûveltnek mutatkozzanak.

A felolvasás (...) osztályperformance-ként előadott kultúra, irodalom, amelyet azért fetisizálnak, mert képes hamis érzelmi élményt adni mûvelt embereknek, hogy aztán felsőbb rendûnek érezhessék magukat azoknál a mûveletleneknél, akiknek az érzelmi élményeiről annyira szívesen olvasnak.

Még ha az író maga jó ember is, ha a könyv maga jó meglátásokat tartalmaz is, végső soron minden könyvet státuszszimbólumként dobnak piacra, és a marketingben valamilyen mértékig minden író részt vesz. Feltehetőleg így hoz pénzt ez az iparág.

Minek írnak egy halott Facebook-oldalára? Mit jelentenek bárkinek is ezek az üzenetek, a veszteségnek ezek a fennen hirdetett megnyilvánulásai? (...) Az emberi élet értelmetlen, és a gyászfolyamat egy időre felfedte ennek igazságát.

Fura, hogy meghozunk bizonyos döntéseket azért, mert bírunk valakit, (...) aztán ettől az egész életünk megváltozik. Azt hiszem, olyan érdekes korban élünk, amikor apró döntések nagy változásokat tudnak előidézni az életben. De te összességében nagyon jó hatással voltál rám, szóval szerintem én most egyértelmûen jobb ember vagyok. Neked köszönhetően.

Senki sem lehet másoktól teljesen független, akkor pedig miért is ne adjuk fel, hogy ezzel próbálkozzunk?

Arra mindig könnyû ürügyet találni, hogy miért ne tegyünk meg valamit.

A maga módján mindenki titokzatos (...). Igazából soha nem ismerhetünk ki egy másik embert.