Sally Rooney

Az emberek azt hiszik, hogy a szocializmust csak erővel lehet fenntartani, a tulajdon erőszakos kisajátításával, de bárcsak belátnák, hogy a kapitalizmust pontosan ugyanilyen, csak épp ellenkező előjelû erő tartja életben: a fennálló tulajdoni viszonyok erőszakos védelmezése.

A jelen ma már nem folyamatos. Mindennap, de még minden napnak minden órája is leváltja és idejét múlttá teszi a korábbi időt, életünk eseményei csupán a hírtartalmak folyamatosan frissített idővonalához viszonyítva kapnak értelmet.

Talán örökre nyomot hagynak az emberben bizonyosfajta fájdalmak, ha az életnek bizonyos meghatározó időszakaiban jelentkeznek.

Aki szándékosan lesz híres - úgy értem, az, aki egyszer megízlelte a hírnevet és egyre többre vágyik belőle -, az, és ezt őszintén így gondolom, súlyos pszichés betegségben szenved. Pontosan mutatja a társadalom torzságának kiterjedtségét, hogy az ilyen emberek mindenhol jelen vannak a kultúránkban, mintha nem csupán normálisak, de egyenesen vonzók és irigylésre méltók lennének. Valami baj van velük, és ha felnézünk rájuk, ha tőlük tanulunk, akkor nekünk is valami bajunk lesz.

Akármire vagyok képes, akármilyen jelentéktelen tehetséggel vagyok is megáldva, az emberek elvárják tőlem, hogy eladjam - szó szerint, adjam el pénzért, míg a végén lesz egy csomó pénzem, tehetségem meg semmi.

Az ember 1976-ban, amikor a mûanyag lett a legelterjedtebb alapanyag a világon, elveszítette a szépség iránti ösztönös vonzódását.

A huszadik századot egyetlen hosszú kérdésnek tekintem, amelynek a végén rossz választ adtunk.

Jobb annak, akit páran nagyon szeretnek, mint annak, akit sokan kedvelnek.

Egyes valóságok valószerûtlen hatást keltenek.

Sokáig egész boldogok voltunk, akkoriban nem is igazán gondoltam rá. Tudod, ha az ember szerelmes, nem igazán gondol ilyesmire.

A "kedvesség" vajon csak a behódolás egy másik neve konfliktus esetén?

Az anyák profitmotiváció nélkül, önzetlenül nevelnek gyerekeket, ami bizonyos szinten látszólag ellentmond a piac követelményeinek, ugyanakkor valójában az a funkciója, hogy ingyen biztosítson munkásokat. Igen, a kapitalizmus profittermelésre használja a szeretetet.

A kapcsolatunk olyan volt, mint egy Word-dokumentum, amelyet együtt írunk és szerkesztünk, vagy mint egy hosszú közös vicc, amelyet senki más nem érthet.

Mostanában néha úgy érzem, mintha a szemem láttára tûnnél el.

A halált kapcsolóként képzeltem el: kikapcsolja az összes fájdalmat és zajt, kiradíroz mindent.

Mindig mi döntjük el, mit hangsúlyozunk, ebből áll az írás.

Nem terveztem el, hogy novellát fogok írni, csak egy idő után észrevettem, hogy nem ütögetem az entereket, és a sorok egész mondatokká állnak össze, és úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a prózában.

Mint mindig, ezúttal is jól érezhetőn elfordult bennem egy kulcs, de ezúttal utáltam a kulcsot, utáltam, hogy bármi felé megnyílok.

Az ember azt hiszi, képes kezelni ezeket a helyzeteket, aztán megtörténnek, és rájön, hogy rosszul hitte.

Szeretnék megszabadulni a fájdalomtól, ezért követelem, hogy mások is fájdalmak nélkül éljenek, megszabadulhassanak a fájdalomtól, ami az enyém, és ennélfogva az övék.