Ugrás a tartalomra
Idézetem
Témák
Szerzők
Kedvenceim
0
×
Témák
Szerzők
Kedvenceim
0
Szerző
Sam Harris
A tudomány viharos sebességgel szállítja az ismereteket, miközben saját korlátait is becsületesen elismeri. A vallás mindkettőre képtelen.
A hívőkkel folytatott vitában éppenséggel az a legmeglepőbb, hogy milyen ritka a meglepetés.
Maga a vallás lényeges szerepet játszhatott a történelem előtti emberek nagy közösségeinek összetartásában. Amennyiben ez igaz, elmondhatjuk, hogy fontos célt szolgált. Ez azonban nem jelenti, hogy ma is fontos célt szolgálna. (...) A vallás szükséges funkciókat tölthetett be a múltban, ez azonban nem zárja ki, hogy ma talán a globális civilizáció felépítésének legnagyobb akadálya.
A vallás sokkal magasabbra tudja emelni az emberi konfliktusok tétjét, mint a törzsi, faji gondolkodás, vagy a politika - mert ez a belső és külső csoportban való gondolkodás egyetlen olyan formája, amely az örök jutalom és büntetés mértéke szerint osztályozza az embereket.
A hit pusztán a vallásos emberek kölcsönös felhatalmazásán alapul, hogy higgyenek, amikor a józan ész csődöt mond.
Amikor egy állítás igazságát vizsgáljuk, vagy tisztességesen igyekszünk értékelni a tapasztalati bizonyítékokat és logikai érveket, vagy nem. A vallás életünknek az a területe, amelyre az emberek elképzelése szerint az intellektuális tisztességnek valamilyen másfajta mércéje érvényes.
Az emberi terhességek ötven százaléka spontán abortusszal zárul, általában anélkül, hogy a nő bármit is észrevenne. Mi több, a felismert terhességek húsz százaléka is spontán vetéléssel végződik. Ordítóan nyilvánvaló igazság, hogy ha van Isten, éppen Õ az abortusz-pártiak legelszántabb képviselője.
Aki (...) úgy érzi, hogy a hólyagcsíra érdekei előbbre valóak egy sérült gerincvelőjû gyermek érdekeinél, annak erkölcsi érzékét elhomályosította a vallási metafizika. Mindez tökéletesen cáfolja a vallás és erkölcs - oly sokat hangoztatott, és oly kevéssé bizonyított - összefüggését, mint minden olyan esetben, amelyben a vallási dogma felülkerekedik az erkölcsi megfontolásokon és a valódi könyörületességen.
A hazugságok a társadalmi megfelelői a mérgező hulladékoknak - potenciálisan mindenkinek ártanak.
Minden hazugság kísérti a jövőnket. Nem lehet tudni, hogy mikor vagy hogyan ütköznek a valósággal és igényelnek további hazugságokat.
A hazugságok további hazugságokhoz vezetnek. A tényállításokkal szemben - amik nem igényelnek további munkát a részünkről -, a hazugságokat folyamatosan védenünk kell a valósággal való ütközésektől. Amikor igazat mondasz, nincs semmi, amire figyelned kellene. A világ maga lesz az emlékezeted, és ha egy kérdés érkezik, mindig hivatkozni tudsz rá másoknak.
Az őszinte emberek menedékek: tudod, hogy amit mondanak, azt úgy is gondolják; tudod, hogy nem fognak a hátad mögött mást mondani; és tudod, hogy azt is megmondják, ha úgy gondolják, hogy valamit rosszul csináltál - emiatt pedig a dicséretükről sem fogod azt gondolni, hogy puszta hízelgés.
Ha a determinizmus igaz, akkor a jövő meg van határozva, ide értve minden jövőbeli gondolatunkat és cselekedetünket. És ha az ok-okozati törvények a kvantummechanikának vagy valami másnak köszönhetően a véletlennek is szerepet adnak, akkor sem mi határozzuk meg, hogy mi történjen. Nincs a kettőnek olyan kombinációja, ami kompatibilis lenne a szabad akarat népszerû elképzelésével.
Azért érezzük azt, hogy van szabad akaratunk, mert nem vesszük figyelembe, hogy amíg az akarat maga meg nem jelenik, fogalmunk sincs, mit akarunk tenni.
Nem tudjuk megváltoztatni magunkat, pont amiatt, mert csak mi magunk vagyunk, akik a változást véghezvihetnék, de folyamatos kölcsönhatásban vagyunk a környező világgal és a saját belső világunkkal is.
Ahogy az ember nem von le hosszan tartó következtetéseket magáról egy rövid gyomorrontás alapján, ugyanúgy nem kellene korábbi gondolatok vagy viselkedések alapján sem. Az új tapasztalatok, kapcsolatok és a figyelem irányának megváltozása gyökeresen átalakíthatja az ember életét.
Az, hogy a céljainkat nem mindig szolgálja a dolgokat és az embereket atomok összességeként szemlélni, még nem teszi kevésbé igazzá vagy hasznossá a fizikát.
Szabadon értelmezhetjük és újraértelmezhetjük az életünk eseményeit. Tekinthetünk úgy az első, válásban végződő házasságunkra, mint "kudarcra", vagy nézhetünk rá úgy is, mint ami lehetővé tette azokat a változásokat, melyek kritikusak a jövőbeli boldogságunk szempontjából.
Az arcodra nézve vagy a hangod árnyalataira figyelve mások gyakran jobban átlátják, hogy milyen hangulatban vagy, mint te magad.
Akaratunkat vagy korábbi okok határozzák meg, és ezért nem vagyunk felelősek értük, vagy a véletlen hozza létre őket, és ezért nem vagyunk felelősek értük.
1
2
3
Következő »