Szerző

Sándor Alexandra Valéria

A fejlődésért nem kell mindig küzdeni. A cselekvés és a pihenés egyensúlya segít.
A múltbéli szavaidért és hibáidért nem érdemes ostorozni magad, könyveld el inkább őket a fejlődésed állomásainak.
Vedd körül magad olyan emberekkel, akik méltó módon beszélnek egymással és veled!
Néhányan azt hívják beszélgetésnek, amikor csakis ők beszélnek.
Nem muszáj rámenősnek vagy erőszakosnak lenned; szelíd erővel is kiállhatsz magadért.
Ha valaki bizalmasan megosztott veled valamit, azt még "bizalmasan" sem illik továbbadni.
Az, hogy mennyire érzed jól magad, elárulja, mennyire a tiéd az út, amin haladsz.
Vannak olyan helyzetek, amiket nem a szavak oldanak meg, hanem a hiányuk - vagyis az idő.
Ha valakivel úgy beszélsz, mintha nem is önmagad lennél, akkor az jó eséllyel egy tudatalatti játszma része.
Ha valakinek mást üzennek a szavai, mint a tekintete, akkor nem biztos, hogy van értelme firtatni az őszinteséget.
Ha valami nagy dolog történik az életedben, csak olyanokkal érdemes beszélned róla, akik nem árnyékolják be az örömödet.
A szavaiddal elsősorban önmagadnak tartozol elszámolással, minden más szempont csak ezután jöhet.
Aki hajlamos rosszat mondani más emberekre és dolgokra, rólad sem mond jobbakat.
A boldogság egy tudatos döntés a saját érzelmi állapotunkról, nem külső tényezők eredménye.
Ha egy ember nem ír, nem hív, nem keres, akkor biztos, hogy megéri inkább valaki másra - akár saját magadra - figyelned.
Az őszinteség nem egyenlő a nyers stílussal. Kedvesen is lehet őszintének lenni.
Amíg azt hiszed, hogy másokon múlik a sorsod, esélyed sincs változtatni rajta.
Az osztatlan figyelem a legnagyobb ajándék, amit csak adhatsz. Gondolj erre, amikor egy találkozón elővennéd a telefonodat!
A múltbéli sérelmek emlegetése még soha egyetlen problémát sem oldott meg.
Minden változás lehetőséget nyújt a fejlődésre, önmagad mélyebb megismerésére.