Scherer Péter

Egy csomó olyan dolog történt meg velem, ami csodának mondható. Az már más kérdés, hogy ezt nap mint nap megéli-e az ember az apró bosszúságok mellett, tud-e ennek örülni.

Ha megkérdezik tőlem, hogy mit érzek életem legnagyobb sikerének, akkor először egyértelmûen a három gyerekem jut eszembe. Õk az életem legnagyobb sikere.

A színészeten túli színészet a nagyoknál érhető tetten. Azt hiszed, a mûvész nem csinál semmit. Egyszerûen csak jó. Azt azonban nem tudod megmondani, hogy miért. Egyszerûen magától értetődő a jelenléte, a szöveghez és a szituációhoz való viszonya.

Nekem valahol itt kezdődik a színház. Amikor a darabot olyan szintre formálod, hogy elmúlik a megfelelési kényszer.

Nekem a színház töltekezést, fejlődést jelent, a határok feszegetését. Olyan terepet, amelybe akkor is beleugrom, ha a pakliban a kudarc is benne van.

Az embereket segíteni kell, hogy hozzáférhessenek a kultúrához. Főleg, ha az a mi előadásunk.

Ez a varázslat maga: kiáll két színész, és a semmiből megteremt valamit, amin te sírsz vagy éppen nevetsz. Ez maga az a csoda, ami a színház mûfaját több mint kétezer éve fenntartja.

Mindig mindenre van megoldás. Ha zárva volt a nagy ajtó, akkor én bementem a kiskapun. Hogy ez jó vagy rossz, azt nem tudom.