A színészeten túli színészet a nagyoknál érhető tetten. Azt hiszed, a mûvész nem csinál semmit. Egyszerûen csak jó. Azt azonban nem tudod megmondani, hogy miért. Egyszerûen magától értetődő a jelenléte, a szöveghez és a szituációhoz való viszonya.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak színészek, igazi nagy mûvészek, akik ösztönösen vagy tudatosan nem alakulnak át az író fantáziájának kívánsága szerint, hanem mindig magukat adják. Ugyanazok, csak a külső habitusuk változik, egy síkban modellálják szerepeiket és mégis nagyszerûek, mint az egyiptomi reliefek. Viszont vannak olyanok, akik minden szerepben az író képzeletének ezerféle szülötteiben, saját egyéniségük ezerféle változatai szerint, lelkük színpompáját revelálva nyilatkoznak meg. Az előbbieket elismerve nagyszerûségüket jogtalanul kisebbítik a "mindig ugyanaz" megjegyzéssel, az utóbbiakat ugyancsak jogtalanul illetik a "mindig más és mindig meglepő" dicsérő jelzővel. Mindkettő hajlam és akarat kérdése, de mindkét változatnak előfeltétele a tehetség, amely abban a szuggesztív erőben nyilatkozik meg, mellyel a színész a közönséget magával ragadja. Beregi Oszkár
2. A mûvészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A mûvész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó. Vekerdy Tamás
3. A mûvészet, azt hiszem, maga a titok. Egy kép vagy egy zenemû elsősorban mégis csak az érzékekre hat. Kell, hogy legyen benne valami, ami konkrétan nem fogalmazható meg, amit csupán érzünk, sejtünk. Egy regény, illetve egy színdarab sem mindig kizárólag a megfogalmazott történetről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van. Vojnich Erzsébet
4. A mûvész sok formában tudja gondolatait, érzéseit kifejezni. Az igazi mûvész nem formát alkot, hanem belső énjéből fakasztja mûvészetét. G. Hajnóczy Rózsa
5. A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései. Andrej Tarkovszkij
6. Hasonló a rossz mûvész (bármekkora tehetség is) a gyerekhez, aki komolyan veszi magát, mert elhiszi, hogy a türelmes és elnéző felnőttek is komolyan veszik, amit csinál. A jó mûvész viszont tudja, hogy amit csinál, legfeljebb is pótcselekvés a munka vagy a harc helyett, nem más és nem több. Csakis ennek felismerésétől, illetve ennek a felismerésnek a hiányától függ, jó avagy rossz mûvész-e valaki. A jó mûvész ezért alázatos és ezért helyezi a mesterségbeli tudást az eredetiség fölé.
7. A különbség egy mûvész és egy átlagember között: a mûvész képes létrehozni önmagán kívül szándékai tökéletes mását. Mi többiek, csak káoszt hozunk létre, vagy valami reménytelenül sutát, bármilyen briliánsan képzeltük is el.
8. Mûvész pedig elsősorban az, aki hisz önmagában. Nem hatnak rá a közönséges ember ingerei: nem hajszolja magát halálra, de nem is élősdi. Azért él, hogy kifejezze önmagát, és eközben a világot gazdagítja. Henry Miller
9. A mûvészet tulajdonképpen egyfajta öngyógyítás a boldogtalanság enyhítésére. Nem való mindenkinek, és ezzel nincs semmi baj. Ha valakinek megfelel az, ami van, csak ül, és nem alkot semmit. A mûvész viszont elégedetlen, így mindig csinál valamit: megszólal, fest, vagy csak keresztbe teszi a lábát, és felkiált: ez a mûvészet! Wahorn András
10. Tömheted a nézők fejét magyarázatokkal, és abból biztos meg is értik majd a történetet, de az az igazi bûvészet, ha valami árnyalt, alig érzékelhető gesztus miatt hirtelen közelebb kerülnek a figurához és azonosulnak vele. Adrien Brody