Ugrás a tartalomra
-
Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa-
fényben, a hangod, ezer átkod, az őrületed,
mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt
s vagdostad hozzám a teli poharakat.
Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak,
vágd bele arcomba gyönyörû körmeidet,
s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak,
s ingem szaggatván csak csupaszítsd szívemet;
mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez:
mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.
-
-