Ha valaki aknára lép, nem tehet róla, de megváltozik a viszonya a világhoz. Valahogy nem fél többet, elmúlik a stressz, amit a bizonytalanság kelt benne. Nem kell többé feltennie a kérdést: mikor lépek aknára? Mert a talpa alatt ott van a bizonyosság, és a bizonyosság megnyugtatja az embert akkor is, ha nem a legjobb hírről szól. Megnyugodhat, a sors rávezette egy aknára, most már azon kell töprengeni, hogyan szálljon le róla épségben.

Kapcsolódó idézetek

1. Beleállni a dolgokba önbizalmat ad. Olyat, amit máshonnan nem lehet megszerezni, csak a nagy menetektől, a nagy lépésektől, a nagy vállalásoktól. És ha eléred, hogy józan fejjel már rutinból állsz bele kétesélyes helyzetekbe, akkor elfogadod azt is, hogy hibázhatsz. És akkor már nem fogsz térdre rogyni, ha nem jön össze valami, hisz tudod, ez ezzel jár, és azt is képes vagy elfogadni, hogy van élet a bukfenc után is. Péterfi Judit
2. Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor azt hiszi, tudja, mi következik. A kiszámíthatóság, az azonosság pillanatai. Ilyenkor az ember ugyanolyan jól ismeri a következő lépést, mint az előzőt, és magabiztosan megy az árnyék felé, mert tudja, hogy nem várja ott semmiféle szörnyûség. Bátran halad előre, mint amikor a könyv utolsó oldalával kezdi abban a tudatban, hogy visszamehet, és az elejét is elolvashatja, mert ismeri ugyan a történet végét, mégis élvezi az utazást. J. D. Barker
3. Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerûnek tûnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Oravecz Nóra
4. Az életben egyszer lent vagyunk, aztán meg fent, tehát ha minden rossz, nem kell úgy elkeseredni, mert egy idő után már csak jó jöhet. Pánikolni a hullámvasúton sem akkor kell, amikor a lejtmenet jön, hanem ha egyszer csak elfogy a sín. Addig pedig minden egyes elszenvedett seggberúgás csak egy lépéssel előrevisz.
5. Jó, ha van valami, amibe mégis bízik az ember. Hiszen nem azért, mintha az segítene rajta. De mégis csak más az érzés. Nyugodtabbá teszi az embert.
6. Figyelem, merre nyílnak az ajtók. Már nem dörömbölök fölöslegesen csukott ajtókon, mert nagyon fárasztó, és semennyire nem célravezető. Ha az ember kialakítja, kitolja azokat a kis antennákat, amikkel érzékeli, merre akarja a sors, hogy menjen, akkor sokkal kényelmesebben és sikeresebben lehet élni. Polyák Lilla
7. Ott ülhetsz a pillanatban éberen, hiheted, hogy tudod, hogy mi zajlik körülötted, mindig lesz olyan perc, amikor elveszíted a fonalat, és beleülsz abba, amiben mindenki él. Akkor aztán bosszankodsz majd mindenen, még azon is, ami téged szolgál, hiszen hogyan is értenéd akkor. Az Élet tudja, hogy mikor kell lépnie, megvédenie, kikerülnöd valamit, ami nem tartozik hozzád. Nem enged oda, ahol nagyon nem kell ott lenned. Olyan gátakat rak eléd, amit képtelen vagy átlépni. Oravecz Nóra
8. Meg kell tanulnod bizonyos dolgokat ahhoz, hogy emberként állhass a talpadon. Amit nem tudsz elkerülni, megkönnyítheted, ha önként adod át magad. Ne várjuk meg, hogy a sors kényszerítsen: ennyi a szabadság. Az átélés, a hogyan szabadsága... Jókai Anna
9. Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszûnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.
10. Az ember, ha jól él, tudja, hogy változásban él. És nem fél a változástól. Mint akit sodor az idő folyója, s nem kapaszkodik oldalt az ágakba, kövekbe, hanem hagyja sodorni magát. Bízik benne, hogy jó felé megy. Müller Péter