Ugrás a tartalomra
Olyan nincs, hogy nem találsz egy embert, akinek kiöntheted a gondolataidat, nem a legtitkosabbakat, de azokat, amik a legjobban fájnak, amik emésztenek évek óta, és fúrnak, mint a férgek. Ezeket ki kell dobni; a nagy titkok maradhatnak, arra van elég hely az ember lelkében, azok betöltenek mindent, de csupán nyomják belülről a szívet, csak tompa nyomást érzünk, azok nem tudnak tönkretenni, szétbomlasztani, elrothasztani. Nem úgy, mint a kis dolgok, amelyek megtalálhatók mindenütt... igaz, ezek ott lehetnek a nagy titokban is. Na, azokat ki kell mondani, csak kell valaki, aki meghallgat.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindenkinek vannak titkai. Némelyek a lelkük legmélyebb, legsötétebb zugaiba dugják el őket, és nem engedik felszínre törni. De ezek a titkok ott vannak, türelmesen várnak, és ha egyszer kiszabadulnak, agyaraikkal széttépik annak a szívét, aki olyan sokáig fogva tartotta őket.
-
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tûnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Stephen King
-
A titkoknak két fajtája van. A száj és a szív titkai. A legtöbb titok a száj titka. Pletykák és suttogva szellőztetett, jelentéktelen botrányok. Ezek a titkok arra vágynak, hogy rászabadulhassanak a világra. A száj titkai olyanok, mint a kavics a cipőnkben. Először alig vesszük észre. Aztán egyre idegesítőbb, elviselhetetlenebb. A száj titkai annál nagyobbra nőnek, minél tovább magunkban tartjuk őket, addig dagadnak, amíg a szájunkat feszegetik. Azért küzdenek, hogy kiszabadulhassanak. A szív titkai mások. Bizalmasak, fájdalmasak és mindenáron el akarjuk rejteni őket a világ elől. Nem püffednek fel, nem feszegetik a szájat. A szívben élnek, és minél tovább élnek ott, annál nehezebbé válnak. (...) Jobb a méreg a szájban, mint a titok a szívben. Minden bolond kiköpi a mérget, de ezeket a fájdalmas kincseket felhalmozzuk. Mindennap nagyokat nyelve kényszerítjük őket, hogy maradjanak a mélyben. Ott megülnek, egyre súlyosabbak lesznek, elmérgesednek. Idővel összetörik a szívet, amelyben tanyáznak.
Patrick James Rothfuss
-
Vannak segítő, hasznos titkok, és akadnak ártók, amik elnehezítik a szívet és megmérgezik a lelket. Ezek a titkok fájnak, és feloldozást csak az adhat, ha megosztod másokkal.
-
Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.
Lucius Annaeus Seneca
-
Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így mûködik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.
Müller Péter
-
Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. (...) Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.
Murakami Haruki
-
Aki titkot őriz, gyakran magányosnak érzi magát, ezért keresünk mindannyian valakit, akiben megbízhatunk. Egy szövetségest, aki megért, egy tanácsadót, akire rábízhatjuk magunkat, egy barátot, aki sosem szól meg. Igen. Mind segítségre szorulunk, hogy elrejthessük életünk legsötétebb igazságait, mert amint megszabadulunk egy titoktól, máris ott terem helyette egy másik.
-
Az embernek szüksége van arra, hogy kibeszélje magát, hogy meséljen magáról, hogy bátorítsák, hogy támogassák. Hallgasd meg a másikat, hallgasd meg újra meg újra fáradhatatlan szívvel-lélekkel! Vannak, akik tönkremennek abban, hogy sohasem találkoztak senkivel, aki annyira becsülte és szerette volna őket, hogy meghallgassa mondanivalójukat.
-
A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Õk beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitûek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot.