Simonyi Károly

A forradalmian új ötletek a teremtő zsenik múlttal való szembefordulásából születnek.

Amikor a diákoknak odaadjuk a lejtőt és a sima golyókat, ezzel kiiktattuk a felfedezés és az eredetiség lényegében egyetlen elemét.

A mûveltség nem statikus állapot, amibe egyszer belekerül az ember, és élete végéig abban leledzik. A mûveltség folyamat, amelynek fenntartása állandó energiabefektetést igényel.

A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.

A kutatás vagy fejlesztés célratörő tanulás és kreatív munka összehangolt egysége.

A mûveltség a nagy kapcsolatrendszerek ismeretét jelenti. Kapcsolatban állunk anyagi és szellemi környezetünkkel: de a környezetünkhöz tartozik a millió fényévnyi távolságban felrobbant csillag, feleségünk, a közérti eladó és a Halotti beszéd. Helyünk ismerete az Univerzumban, az élők világában, a társadalomban, a családban, felismert helyzetünkből fakadó cselekvésünk: ez mind a mûveltséghez tartozik. Röviden a mûveltség: általános viszonylatrendszerek (mint történelmi folyamatok) ismerete - annyi konkrét tényanyaggal, amennyivel az általános elveket a valósághoz lehet rögzíteni.

A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küzdünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, majd jó ideig szégyelljük letenni a magunkra vállalt terhet. Ahogyan fogynak éveink, úgy világosodik meg előttünk, hogy a dolgok összefüggésrendszere mennyire bonyolult.

A szakma az szakma. Van, aki szalámit árul, van, aki elméleti villamosságtant. Ezek nem lényeges dolgok. A lényeges az, amiről nem beszélünk, mégis ez a kultúra végső, legfontosabb tartópillére: a tartás, az etika.

Mindenkinek megtiltanám a második egyetemi diplomaszerzést. Amikor azt mondja valaki dicsekedve, két-három diplomám van, nem tudom hány doktorátusom, akkor általában kiderül, ott valami nincs rendjén. Valaki valamit bizonyítani akar, valaminek a hiányát leplezi.

Ha az ember kilép önmagából, az nem mindig jó. Ha magasztosabb érzéseinél az ember rögtön azt kutatja: te, ezt most miért teszed, az biztosan nagy veszteség.

Nincs kétféle mûveltség, hanem minden tudományterületnek megvan az általános mûveltséghez tartozó része. Az pedig kell, hogy más szakmabelit is érdekeljen.

A névtelen tanárokról, a tudomány ismeretlen közkatonáiról (...) egyetlen tudománytörténész sem állít emlékmûvet, pedig az ő hitük, emberségük, áldozatvállalásuk nélkül a tudomány sem haladna így előre.

A jelzőt: mûvelt, nap mint nap ki kell érdemelni.

Az emberi történések nagysága eltörpül, jelentéktelenné zsugorodik, elvész az Univerzum folyamataiban.