Stanislaw Lem

Adj meg az embernek mindent, amit csak kíván, s boldogtalanná teszed!

A múltat nem lehet letagadni. Nem küszöbölhetjük ki belőle azt sem, ami idegen számunkra.

A kannibálok jobb szeretik azokat, akiknek nincs gerincük.

Tér és idő zsugorodnak, Ha én egyszer nekikezdek. Amit mások már feladnak, Nekem ott van csak a kezdet.

A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni.

Nem azt kell átformálni, amire nézünk, hanem más nézőpontot választani.

Egyre gyorsuló ütemben keverednek tökkelütöttek a világ hatalmi elitjébe. Sajnos nem mindenkinek jut olyan végzetes sors, amilyet én szívből kívánok mindannyiuknak.

A kultúra nagyrészt leépül, visszafejlődik, mert az egyre szaporodó és egyre fejlettebb mûholdas adók egyre nagyobb mennyiségben zúdítják az emberekre a szórakoztató, banális, kalandos, butító, eltompító, mindig könnyen emészthető, nem különösebben változatos ócskaságok tömkelegét, mindenhová eljuttatják a végtelenül leegyszerûsített mintákat, elfojtják az egyéni gondolkodást, nem is csak az öltözködésben és a szokásokban, hanem a viselkedési normákban, a kívánatos és követendő mesterséges ideálokban is.

Tanulhatnánk az élet természetes evolúciójától, mert okosabb nálunk, mégpedig azért okosabb, mert mintegy háromezerszer több ideje volt a tanulásra, mint nekünk, a fiatal emberi nemnek, amely alig egymillió évet számlál.

Az az előrejelzés a leghasznosabb, amely a készítőjének hajt hasznot: vagyis a téves, de kelendő jóslat.

Ami az egyes kormányok hivatali idején és politikusai becsvágyán kívül esik, az lényegtelen, akárcsak az, ami a még aktív nemzedék biológiai szemhatárán túl van.

A háború a legrosszabb módja annak, hogy ismereteket gyûjtsünk egy idegen kultúráról.

Az evolúció gyakran teljesen ártatlan lényeket ruház fel rettenetes külsővel.

Napjaink meg vannak számlálva. A statisztikusok szorgalmasak.

Szegény barátom, azt mondod: "Utánam az özönvíz!" - de csak a WC láncát húzod meg.

Amikor az emlékezetben lyukak támadnak, azt minden normális ember igyekszik kitölteni. Teljesen tudattalanul.

A normális ember igencsak illogikus lény, és ebben rejlik az embersége. Van itt értelem, persze, de ezt erősen szennyezik az előítéletek, érzelmek, a gyermekkorból származó meggyőződések, az anyától és apától kapott gének.

Morális megfontolásból ateista vagyok - morális megfontolásból. Az a véleményem, hogy egy teremtőt a teremtéséről ismerhetünk meg, és a világ szerintem annyira sajnálatos módon van összerakva, hogy inkább azt hiszem, hogy senki sem csinálta, mintsem hogy abban higgyek, hogy valaki ezt szándékosan tette.

Az agymosás (...) azt jelenti, hogy lelkedet leláncolják láthatatlan lánccal, ugyanúgy, ahogy a testet láthatóval lehet. A gondolat olyan, mint a kéz alól kikerülő írás, az agymosás pedig azt jelenti: megragadni az író kezet, hogy más írásjelek kerüljenek ki alóla.

Nem hiszem, hogy az, akiről az életrajzot írják, többet tudna a témáról, mint az életrajzírók. Csakhogy ez utóbbiak előnyösebb helyzetben vannak, mert a homályos pontokat az adatok hiányával magyarázhatják, minek folytán vélelmezhetik, hogy a leírt személy, ha élne és ha akarná, megadhatná nekik a hiányzó információt. Pedig a leírt személynek önmagáról csak hipotézisei vannak, amelyek mint szellemi termékek ugyan érdekesek, de semmiképp sem tekinthetők e hiányzó tégláknak.