Stendhal

Ha a döntő pillanatban bátor leszek, mit törődöm azzal, hogy most mit érzek?

Ó, mit ér a szerető hûsége, ha szívünket összetöri annak a másiknak a hidegsége, akit jobban szeretünk!

Szeretem az erőt: de abból az erőből, amelyet szeretek, a hangya ugyanannyit mutathat, mint az elefánt.

Igen, uraim, a regény: tükör, hosszú úton vándorol. Hol az ég kékjét tükrözi, hol az út pocsolyáinak sarát. És maguk erkölcstelenséggel vádolják azt az embert, aki a tükröt viszi? A tükör pocsolyát mutat, és maguk a tükröt vádolják! Vádolják inkább a pocsolyás utat, még inkább az útbiztost, aki tûri, hogy ott poshadjon a víz s megszülessék a pocsolya!

Mi sem érdekesebb a szenvedélynél; minden váratlan benne, s a hős egyben áldozat is. Mi sem sivárabb a kedvtelés-szerelemnél, itt minden számítás, mint az élet összes prózai ügyében.

A legboldogabb szerelemnek is megvannak a viharai, akár azt is lehetne mondani: éppen annyira él rettegéseiből, mint ujjongásaiból.

Mindig legyen egy kis kétség, amelyet le kell csillapítsunk. Íme, ez kelti fel a pillanat szomjúságát, s élteti a boldog szerelmet. Mivel a félelem sohasem tágít tőle, gyönyörei sohasem untatnak bennünket.

A szerelem olyan, mint az égen a Tejút: csillogó tömeg, ezer meg ezer kis csillagból, melyek közül nem egy maga is ködfolt.

Miért kívánják tőlem, hogy ma is ugyanaz legyen a véleményem, mint hat héttel ezelőtt? A saját kijelentéseim zsarnokoskodjanak fölöttem?

Azoknak a gaz papoknak mégis igazuk volna? Mennyit bûnöznek, s úgy látszik, az ő kiváltságuk, hogy ismerjék a bûn lélektanát!

Vajon kevésbé szép-e az út, ha a szélén húzódó sövényben tövisek szúrnak? Az ember csak menjen tovább, hagyja ott a mérges töviseket, hagyja meg őket keserves magányukban.

A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.

Nem gáncsolok és nem dicsérek, csupán megfigyelek.

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.

A túlságosan könnyû siker rövidesen megfosztja varázsától a szerelmet: az akadályok emelik értékét.

Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell.

A szerelem gyönyörûséges virág, de az embernek elég bátornak kell lennie, hogy odamerészkedjék érte a meredély szélére.

A legnagyobb boldogság, amelyet a szerelem adhat nekünk, az első kézszorítása annak a nőnek, akit szeretünk.

Bosszant, ha ló helyett paripát írnak, mert képmutatás.