Ugrás a tartalomra
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tûnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
-
-
-
Együtt lehet élni a félelemmel (...). Talán nem örökké, de mindenesetre jó sokáig. A sértés az, amivel együtt élni lehetetlen, mert a sértés léket vág a gondolatokba, és ha belenéztek, azt látjátok, hogy ott mélyen élő dolgok mozognak, kicsi sárga szemük van, amely sohasem pislog, és irtózatos bûz tapasztja össze a sötétséget, aztán az ember egyszerre úgy érzi, talán egy egész világegyetemet találni odalenn, ahol négyszögletes hold függ az égen, hideg hangon nevetnek a csillagok, néhány háromszögnek négy oldala van, a maradéknak meg öt vagy éppenséggel öt az ötödik hatványon.