Stephen King

Néha, amikor rosszul mennek a dolgok, több segítséget kapunk, mint amire számítunk. És néha még ez sem elég.

Az életutánzat, amit a tévében és a moziban látunk, azt sugallja, hogy az emberi lét meglepetéseket, hirtelen változásokat tartogat; azt hiszem, mire az ember eléri a felnőttkort, ez olyan eszmévé válik, amit bizonyos szinten elfogadunk. Ilyen dolgok időről időre megtörténnek, de úgy vélem, legnagyobbrészt hazugság. Az élet változásai lassan következnek el. Úgy jönnek, ahogy a legfiatalabb unokaöcsém lélegzik legmélyebb álmában; néha szeretném a mellkasára tenni a kezem, hogy él-e még.

Amikor a sors szeszélyes ujja rád mutat, minden út ugyanoda vezet.

A dolgok változnak, de csak a bolond hiszi, hogy mindig csak rosszabbra.

Nincs az a logika, amely tompíthatná a fájdalmat, amit az ember az árván maradt kifestőkönyvek vagy az elhagyottan lengő hinta láttán érez.

Néha bármit mond egy asszony a férfinak, az csak rossz lehet.

Ha egyszer elkezdesz a múló másodpercekre koncentrálni, azok egyre kevésbé hajlandók elmúlni.

Nem számít, mekkora a szerelem, a házasság olyan lesz, mint egy túlterhelt málhás szamár, ami bármelyik pillanatban eleshet vagy felfordulhat.

Az írás egyfajta önhipnózis, amelynek során gyakori a teljes érzelmi újraátélés, és olyan félelmek kelnek életre, amelyekről azt hittük, rég meghaltak.

Az élet az, amivé tesszük, és mindennek az elfogadás a kulcsa.

Néha jobb, ha az ember erőszakot tesz magán, nem számít, hogy a teste és a lelke mennyire tiltakozik. Néha ez az egyetlen járható út.

A férfi, akinek jó felesége van, Isten legszerencsésebb teremtménye, anélkül viszont a legnyomorultabb, akinek az az egyetlen öröme, hogy nem is tudja, milyen szegény.

Te vagy az élő bizonyság, hogy az ember olyan bárgyú tud lenni, amilyen csak akar.

Az ember azért jött, hogy uralma alá hajtsa ezt a bolygót, és ehhez két alapvető tulajdonsággal rendelkezett. Az egyik az értelem. A másik, hogy feltétel nélkül hajlandó volt elpusztítani bárkit és bármit, aki vagy ami az útjába került.

Egyes emberek mennyire gondolkodás nélkül pazarolják el azt, amiért mások a lelküket is eladnák: egy egészséges, fájdalmat nem ismerő testet.

Az emberek nagyon sokféleképpen tudnak aljasak lenni a másikkal, (...) de szerintem az önzés minden aljasság alapja.

Hatalmas (...) a szakadék a van egy barátom és a volt egy barátom között.

Egy jó regényíró nem vezeti a figuráit, hanem követi őket. Egy jó regényíró nem teremt eseményeket, hanem figyeli, ami történik, azután leírja, amit lát. Egy jó regényíró tudja, hogy ő titkár, és nem Isten.

Az elme több a tetején úszó racionális hártyánál. Mélyen a logikus rész alatt van egy föld alatti óceán.

Lehet, hogy a gyónás jót tesz a léleknek, lehet, hogy nem, de kétségtelenül lecsillapítja az idegeket.