Steve Biddulph

A kamaszok valami jobb és színvonalasabb helyre szeretnének átruccanni, de ilyen hely sehol nincs a láthatáron.

A legrosszabb, amit a serdülőkkel megtehetünk, az, hogy magukra hagyjuk őket. Ezért van szükségünk gyermekünknek ebben a korszakában azokra a tényleg nagyszerû tanárokra, edzőkre, cserkészvezetőkre, ifjúsági munkásokra és sok más szervezet felnőtt tagjaira. Sok ilyen személy kell; legyen minden gyerek számára egy, aki különleges - és ez nagy kihívás!

A fiúk saját félelmük eltitkolására viselkednek olyan keményen. Ha nyilvánvaló, hogy ki a főnök, azonnal lehiggadnak.

Az apák szemszögéből manapság a következőképpen festenek a dolgok - nekünk egyszerûen meg kell küzdenünk azért a jogért, hogy apák lehessünk. A világ mintha nem akarná, hogy szülők legyünk. Inkább szeretné, ha későig az irodában dolgoznánk. Valaki más fogja tehát gyermekünket megtanítani arra, hogyan rúgjon a labdába, hogyan zongorázzon, és miként bízzon meg magában. Elég, ha jóravaló férfiakhoz illően mi fizetjük ki a számlákat.

Bármi történik is a házasságban, ne a gyermekünktől váljunk el!

Az, amit a fiúk a "verekedős játékok" alkalmával elsajátítanak, minden hímnemû számára lényeges lecke: miként lehet mókázni, zajongani, még akár bedühödni is, és ugyanakkor tudni, hogy mikor kell megállni. A férfiak számára, aki együtt élnek a tesztoszteronnal, mindez létfontosságú. Ha férfitestben élsz, meg kell tanulnod, hogyan irányítsd azt.

A házasságban a túléléshez néha szükséges, hogy a partnerek odaálljanak egymás elé, és mindketten torkuk szakadtából üvöltsenek. Ezt hívjuk az "igazság pillanatának". Ez az a pillanat, amikor a párok szabad folyást engednek az addig felgyülemlő nézeteltéréseknek, és ezzel nyugvópontra jutnak a dolgok.

Az igazi férfi az, aki uralkodik magán és a viselkedésén. Ezt pedig, legalábbis részben, akkor tanulja meg, amikor papájával (...) a nappali padlóján birkózik.

Rendjén való, ha naponta egyszer vagy kétszer nem bizonyulunk népszerûnek gyermekeink körében! Ha sok időt töltünk velük, és azt jól ki is használjuk, ha messzemenően gondoskodunk róluk, és mindenben részt veszünk velük kapcsolatban, akkor a jóakarat úgy halmozódik, mint pénz a bankban.

Kamaszkorban gyakran annyira éhezünk a szerelemre, hogy azt, aki valószínû jelöltként szerepel a szemünkben, képzeletünk élénk színeivel megszépítjük. Legalább annyira "vagyunk szerelmesek a szerelembe", mint az adott személybe. Idővel aztán áttetszik a valóságos személyiség, és a fantázia elhalványul. Ami végül is jó - mivel a valóságos személyek sokkal érdekesebbek, mint a képzelet szülöttei. Vagy az is lehet, hogy rosszul sül el a dolog - de legalább rájöttünk!

A "görénykedés" ellenmérge a melegség, a szeretetteliség, a jó humor és a nyíltság.

Manapság sok iskola egyenesen hadszíntér.

A gyermekben jelen lévő szenvedélyt a szülők, tanárok vagy más mentorok részéről tanúsított ugyanakkora befektetéssel kell összhangba hozni.

A sportjáték (...) a játékosokért van, nem pedig fordítva, a játékosok a sportért (vagy a szponzorért). Ha a sport fiataljainkat nem látja el útravalóval az igazi életre, akkor jobb, ha elmegyünk horgászni.

A kudarc problémát jelent a sportban, de néha a siker is lehet probléma.

Amikor a verseny és a győzelem olyannyira fontossá válik, veszélyes dolog számunkra tehetségesnek lenni, mert így az életünk kiegyensúlyozatlan lesz. Ha valamilyen sportot túlságosan is versenyszellemben ûzünk, ez gyakran egész életre szóló sérülésekhez vezet.

A fiúk lelke túl nagy ahhoz, hogy beérjék a családdal, horizontjuk pedig tágabb, mint amilyet egy család nyújthat nekik. Tinédzseréveik közepe táján a srácok ki akarnak lépni oda, amit úgy hívnak, jövendő - de ehhez az kell, hogy létezzen is egy hely, ahová kiléphetnek, és létezzenek erős karok, amelyek támogatják őket.

Ha túlélünk egy autóbalesetet, vagy ha csak megérint a szele, rádöbbenünk, hogy az élethez való jogunk nem magától értetődő. Ha úgy töltünk el egy-két hideg éjszakát, hogy nincs mit ennünk, és nincs tető a fejünk felett, megtanuljuk, hogy a világ gazdag és minden jóban bővelkedik, mégsem az anyánk. Szép lassan szedjük össze a darabkáit annak, amit eredetileg egészben kellett volna megkapnunk; a férfiszerep többezernyi aspektusát. Sok-sok szerencsével összetákolhatunk a darabokból egy életet.

Az életünket olyan erők alakítják, amelyek több nemzedékre nyúlnak vissza, és ha megértjük ezeket az erőket, döbbenetes és felszabadító élményben lehet részünk.

A férfiak többsége férfitestben élő kisfiú.